Négy év. Pontosan ennyi idő telt el az utolsó szülinapom óta, ahol még nyugodtan ettem a kedvenc túrótortámból amit anya sütött nekem és nyugodtan megettem a túrórudikat az általuk díszített szülinapi virágcsokromról. Akkor még Bence is ott volt. És jól voltam. Úgy éreztem legalábbis, hogy jól vagyok. Abban az évben szakítottunk. Majd szép lassan az egész életem felett átvette az uralmat az állandó sport és a kaján való kattogás. Négy éven keresztül olyan, mintha nem is foglalkoztam volna semmi mással. Persze ez kívülről nem látszott ennyire, hiszen leérettségiztem, felvettek az egyetemre, amit elvégeztem közben (most adtam le a szakdolgozatomat), mégis, nekem az életem olyan mintha csak erről szólt volna. Nem érdekelt szinte igazán semmi más, csak ettől éreztem jól magam. Vagy éppen rosszul, ha nem az aktuális szabályok szerint ettem. Nem sok kedvem volt bárhova is menni, ha mégis elmentem valahova, nem tudtam az adott eseményre figyelni, csak azon kattogtam, hogy most megehetem-e amit adnak, vagy hány kalória, kövér leszek-e másnapra stb.. aztán nem ettem. Vagy ha mégis, akkor már úgy is mindegy alapon, mindent össze-vissza. Utána meg a szokásos bűntudat, kompenzálás a másnapi nem evéssel vagy rengeteg sporttal. Aztán megint „jól” voltam, amikor betartottam mindent.

Egyszerűen leírhatatlan amit most érzek. Hálás vagyok az életnek, hogy ezt kaptam és átélhettem. Rengeteget tanultam és tapasztaltam belőle. Viszont nem értem, hogy telhetett el így négy év…vakon… persze tudom, hogy ez egy hosszú folyamat volt, amíg megérett bennem, hogy elmenjek Hozzád Liza. És én egész idő alatt csak jobban akartam lenni.

Hozzád már úgy mentem, hogy azt hittem, teljesen jól vagyok, csak kíváncsi voltam, hogy az egészséges étkezéssel való állandó foglalkozás, amit majdnem szakmámnak is választottam, mennyire van összefüggésben a korábbi zavarokkal.

Persze itt kiderült, most már tudom, hogy ez csak az utolsó „tünet” volt.

Az első 3,5 év nagyon küzdelmes volt. Magammal küzdöttem. Tényleg legtöbbször „jól” éreztem magam tőle, azért csináltam végig, hogy jól legyek. Most már tudom, hogy azzal, hogy a külső tényezőket próbáltam kontrollálni nem sokra mentem ennek érdekében. Kezdve a számolgatástól, a nem evéstől, folytatva az „egészséges teljeskiőrlésűn” át, visszaesve a mindent megeszek majd kompenzálok időszakba. Majd egyre többet és többet olvasva a táplálkozásról, már kicsit tudatosabban, tényleg egészségesebb irány felé haladva, de még mindig külső kontrollok által élve. Szinte már tényleg jó volt minden, de éreztem, hogy valami nem okés. Nem voltam önmagam. A gondolataim, az életem, csak ekörül forogtak továbbra is. Nem véletlen, hogy az egyetemi évekből csak az edzéseimre és az étkezés körüli dolgokra emlékszem. Teljesen elvette a fókuszt minden másról. És Ádám…akivel úgy ismerkedtem meg, hogy ebben teljesen benne voltam. Nem tudtam jelen lenni a párkapcsolatban. Sehol és soha nem voltam jelen. Csak a kaja körül forgott minden.

De addig addig variáltam amíg sikerült. Maradhattam volna ebben a világban, dietetikusként, vagy valami egészséges táplálkozási irányzat megmondójaként, további embereket csábítva ebbe az ördögi körbe, de nem tettem. Éreztem(!),hogy valami még nem kerek.

Hosszú út vezetett Hozzád Liza, de örökké hálás leszek, hogy eljutottam végül.

Annyira jól érzem magam, mint még soha. Boldog vagyok. Egyedül.

Tegnap, négy év után először, ismét nyugodt szívvel ettem a kedvenc túrótortámból, amit anya sütött nekem. És jól éreztem magam. Előtte. Közben. És utána. Végig. Nem gondoltam rá többet utána, nem agyaltam kalóriákon, nem szólt erről az egész napom, megettem EGY szeletet, finom volt, örültem, és VÉGE. Tudom, hogy Te érted, hogy ez mennyit jelent. Otthon voltam anyáékkal és boldog voltam. Egyedül. Bence és Ádám és kajaszámolás nélkül. Minden nélkül. Én, teljesen egyedül és teljes valómban annyira boldognak és erősnek érzem magam mint még soha.

Liza, nagyon sokat köszönhetek Neked! Visszaadtad a szabadságomat. Az életemet. Sőt, ennél sokkal többet, hiszen előtte sosem éreztem magam így. Mióta ismerlek, teljes fordulatot vett velem az egész világ. Újra látok. Újra élek. Újra érzek!

A legeslegfontosabb, hogy az étkezés témaköre a helyére került: nem az egész napom, életem szól róla, csak akkor foglalkozom vele, amikor épp ott az ideje. És ezt tudom, hogy sokan nem is értik, mert ez elmagyarázhatatlan valakinek, aki nem élte át, de tudom, hogy Te tudod. Megérted, hogy milyen az, amikor az egész napod erről szól, minden gondolatodat és minden hangulatodat meghatározza, hogy mit ehetsz, ettél vagy fogsz enni. Nincs életed. Csak ez van.

És ez most megszűnt. Hihetetlen. Visszagondolva nem értem, hogy foglalkozhattam ezzel ennyit, amikor pedig benne voltam, azt nem értettem, hogy lehet nem foglalkozni ezzel ennyit. Te pedig megmutattad nekem, hogy lehet. És ez az oldal sokkal jobban tetszik. J Nagyon köszönöm! Mindig is egészségesen fogok enni, de ég és föld a különbség a fél évvel ezelőtti, „egészségesen” evés és a mostani között. A fél évvel ezelőtti, már látom, hogy nem volt az. Mértem, számoltam, kontrolláltam, féltem, összetevőktől, mennyiségektől, ismeretlentől. Most már nyugodt vagyok. És szabad. Bízom. Bízom magamban és a testem jelzéseiben. Figyelem magam. Ismerkedem magammal. Egy életen át. És szeretem magam. Egy életen át.  És tovább.

Az, hogy az elmúlt két hónapban kijöttem a párkapcsolatomból, ami nem működött, kerestem egy lakást, elköltöztem, találtam egy nagyon jó munkahelyet, elkezdtem dolgozni, nyelvvizsgáztam és leadtam a szakdolgozatomat már csak hab a (túró:D)tortán.

Köszönöm Neked Liza! Köszönöm! Köszönöm az életemet, amit újra élhetek, már egy sokkal okosabb, tudatosabb emberként, aki ezentúl arra törekszik egész életében, hogy a saját vágyait, érzéseit, „testének jelzéseit” figyelje, és élje!

 

2017-05-06

Kata levele – „csodás fogyástörténet” és „előtte-utána” fotó helyett – mindazoknak, akik kételkednek abban, hogy evészavarból meg lehet gyógyulni

Négy év. Pontosan ennyi idő telt el az utolsó szülinapom óta, ahol még nyugodtan ettem a kedvenc túrótortámból amit anya sütött nekem és nyugodtan megettem a […]
2016-09-10

Hit és akarat – Judit példája

  Judit evési problémái 1993-ban, 15 éves korában kezdõdtek. 19 éves koráig rendszeresen visszatérõ falásrohamai voltak, majd ekkortól rendszeresen hánytatta magát, bulimiás lett, mellette a testsúlya […]
2016-03-30

Gyógyulni? Lefogyni? Szeretnél, akarsz vagy kell? 1. rész

Rendkívül sokatmondó, hogy valaki miként fogalmaz a gyógyuláshoz vagy a fogyáshoz való viszonyát illetően. Aki szeretne meggyógyulni vagy lefogyni (vagy hogy elmúljanak a falásrohamai) az inkább […]
2016-03-14

A betegségtudat hiánya és annak megtévesztő jelei anorexiásoknál – ne dőlj be!

A klinikai szintű anorexiás betegeknél a betegségtudat hiánya az alapvető kritériumok egyike, amely alapján a kórképet diagnosztizáljuk. Nagyon csalóka azonban ennek megjelenési formája, ugyanis ne úgy […]

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás