Otthonról hoztuk – Családi mintáink és kapcsolatok (Kulcslyuk Kiadó, 2019)

Régi vágyam volt, hogy egyszer gyűjteményes, ismeretterjesztő kötetbe is írhassak, mivel olvasóként is szerettem a Nyitott Akadémia kiadványait, amelyek egy-egy izgalmas téma köré szerveződtek és amelyekben a pszichológia különböző területein jártas szerzők eltérő szemszögből mutattak be egy-egy kapcsolódó témát. Amikor felkértek az Otthonról hoztuk című antológia egyik szerzőjének nem volt bennem kérdés, hogy a kötődés és az evési problémák találkozáspontját fogom választani. Úgy éreztem, hogy ez egy kiváló lehetőség arra, hogy bemutassam az evési problémák és a családi kapcsolatok, a gyermekkori társas élmények kölcsönhatását a laikus érdeklődőknek és az érintetteknek. Ebben a kötetben olyan általam elismert szakemberek írásai jelentek meg, mint Angster Mária, Prof. Dr. Bagdy Emőke, F. Várkonyi Zsuzsa, Kozma-Vízkeleti Dániel, Orvos-Tóth Noémi, Pál Ferenc (Feri atya) és Popper Péter.
Ekkor már tudtam, hogy egy fejezetnél jóval több mondanivalóm van erről a témáról, amelyet egy önálló kötetben képzeltem el. A koronavírus járvány 2020-ban másfél méter távolságra tolt el minket egymástól (éppen ezen a határon belül lépnek működésbe azok a biokémiai folyamatok a testünkben, amelyek a kapcsolódás testi-lelki összhangját biztosítják), arcunkat maszkkal takartuk el és az emberi kapcsolódásnak részévé vált a félelem. Az otthonunk falai közé zártság más megvilágításba helyezte a kapcsolatainkat, akarva-akaratlanul terítékre került azok minősége. Voltak, akik felszabadultak, voltak, akik elszigetelve érezték magukat és voltak, akik nem értették, hogy miért nem történik bennük semmi különös. Így született meg a Hogyan szeretsz? Kötődési sebeink gyógyítása című könyvem.

Életbátorság – Hogyan ne adjuk fel nehéz helyzetekben? (Kulcslyuk Kiadó, 2021)

Egy újabb gyűjteményes kötet, amelyben folytatom a kötődés témáját, de már abból az aspektusból, hogy miként segíthetik a kapcsolataink és az önmagunkkal ápolt szeretetteljes, elfogadó viszony az élet nehézségeivel való megküzdést. A korai életévekben megtapasztalt biztonságos kapcsolódás élethosszig tartó útravalót jelenthet. A krízishelyzetek és traumák egyikünket sem kerülhetnek el teljesen, számos esettanulmány bizonyítja, hogy egészen szélsőséges életeseményekből is gyorsabban épül fel az az ember, akinek a korai kapcsolatait az elfogadás és a melegség hatja át. A pszichés immunrendszerünk kulcsa tehát nem az ilyen-olyan stresszkezelési technikák széles repertoárja, hanem a közeli kapcsolatainkban átélt elfogadás – a múltban és a jelenben. A kötődéselmélet értelmében felnőttkori képességünk a figyelemre és a kapcsolódásra attól függ, hogy a szüleink mennyire és miképpen figyeltek ránk és kötődtek hozzánk gyermekkorunkban. A figyelmes, érzékeny és válaszkész gondviselőknek köszönhetően alakul ki a biztonságos kötődés, vagyis képesek vagyunk együttérző érdeklődéssel figyelni és ennek következtében a problémahelyzetekben is működőképes és kölcsönösen támogató kapcsolatokat létrehozni. Aki nem ezt tapasztalja meg az bizonytalanul fog kötődni. Ha a szülő és gyermeke között nincs összhang, rezonancia az olyan hiány, ami az elszigeteltség nemzedékről nemzedékre hömpölygő ismétlődését indíthatja el. Azonban bárki képes arra, hogy változtasson a kapcsolatain, ha megtanul figyelni és érzelmileg rezonálni másokra, s emellett hagy másokat figyelni és érzelmileg reagálni saját magára. Ám gyakoribb, hogy az emberek egész életükben olyan körülményeket teremtenek a választásaik és az önmagukhoz való viszonyulásuk által, amelyek egybecsengenek a gyermekkoruk tapasztalatival. Ha megtanulunk jól figyelni, akkor mélyebben megérthetjük az embereket és a körülöttünk lévő világot, ami gazdagítja és formálja a saját tapasztalatainkat és ezen keresztül a megküzdési készségeink repertoárját is kiszélesíti.
Ebben a kötetben szerzőtársaim voltak: Dr. Almási Kitti, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Dr. Buda László, Dr. Kádár Annamária, Pál Ferenc (Feri atya), és Dr. Piczkó Katalin.

Holnap: hogyan őrizzük meg lelki egészségünket a gyorsan változó jövőben? (HVG Könyvek Kiadó, 2023)

Jelenünk bizonytalanná vált. Az emberiség egyre inkább a jövőt kémleli. És miközben számtalan forgatókönyv fest sötét képet a következő évtizedekről, talán kevésbé foglalkozunk azzal, miként is tudnánk felkészülni a ránk váró kihívásokra. Pedig az ember szinte bármihez képes alkalmazkodni. Előbb viszont meg kell értenie, milyen akadályokat is kell leküzdenie. Meg kell értenünk, miként befolyásolja a mesterséges intelligencia kapcsolatainkat, szexualitásunkat, táplálkozásunkat, kultúránkat. Meg kell ismernünk, hogyan alakul át az oktatás, az egészségügy és az ökoszisztéma, vagy hogy mit jelent számunkra, ha a világgazdaság súlypontja Keletre mozdul. Ebben a hiánypótló kötetben 13 kutató vázolja fel a trendeket, és 13 pszichológus szakember járja körül, hogyan tudunk mi magunk felkészülni a közelgő változásokra, válságokra, és milyen készségekre neveljük gyermekeinket, hogy boldogulni tudjanak. A jövő itt van. Ideje felkészülni rá!
A kötet témái és szerzői:
I. BEVEZETÉS: INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM Ember a digitális rengetegben – Quo vadis, eszközhasználó faj? Rab Árpád
Rohanás a gyors jövőbe – És mi lesz a személyiséggel? Tari Annamária
II. ÖKOSZISZTÉMA A játék neve: bioszféra – A táblát felborítja: az ember Jordán Ferenc
Újraegyesülés – Sokkal több közünk van a természethez, mint gondoljuk Molnos Zselyke
III. VILÁGGAZDASÁG ÉS POLITIKA Mozgásban a világ – A politikai gazdaságtan nagy trendjei Pogátsa Zoltán
Az identitás iszkolása – Társadalmi folyamatok egy pszichoanalitikus szemüvegén át Bokor László
IV. OKTATÁS Padból az életbe – Iskola a falakon túl Lénárd Sándor
A tudás fellegvárának átépítése – Kinek és mire kellenek az iskolák? Gyarmathy Éva
V. MUNKA Munka újragondolva – Lehetséges-e harmónia ember és gép között? Hajdú József
Másként, máskor, máshol – Ember a munka változó világában Mészáros Nóra
VI. FOGYASZTÁS Változó fogyasztás – Döntéseink a vágy, a lelkiismeret és a valóság feszültségében Törőcsik Mária
Venni vagy nem venni – Túlléphetünk-e a túlfogyasztáson? Pikó Bettina
VII. KULTÚRA Menjünk, kattintsunk, hagyjuk ki? – A kultúrafogyasztás irányai Pavluska Valéria
Jobb közérzet a kultúrában – Hogyan járulhat hozzá a kulturális élmény önmagunk felfedezéséhez? Kőváry Zoltán
VIII. EGÉSZSÉG Testmozgás és génterápia receptre – A nyolcmilliárd önsegítő világa? Rékassy Balázs
Az önmagáról gondoskodó ember – Mentális egészség az automatizált ellátások korában Csigó Katalin
IX. TEREK Átjárható terek – Ember a virtualitás folyosóin Élő József
Változó terek, emberi léptékek – A személy-környezet kölcsönhatás változásai Bukovenszki Emőke, Dúll Andrea
X. SPIRITUALITÁS Kifürkészhetetlen utak? – Üresen kongó templomok kontra vallási reneszánsz Rosta Gergely
Vallás és spiritualitás – Ami változik és ami változatlan Jáki Zsuzsanna
XI. TÁPLÁLKOZÁS Életünk a tányérban – Táplálkozásunk új fejezetei? Antal Emese Szemléletváltás az életmódváltásban – Az evés pszichológiája Lukács Liza
XII. SZEXUALITÁS A szívtől a testig – Kapszulába zárt intimitás Faludi Julianna Szerelem, szex és robotok – Az örömszerzés útjain Hevesi Krisztina
XIII. EMBERI KAPCSOLATOK A törékeny én társat keres – Az emberi kapcsolatok átalakulása Sik Domonkos
XIV. Hiánytól hajtva – Emberpótlékok nyomában Kapitány-Fövény Máté

„Kivételes szerzőgárdát hozott össze Kapitány-Fövény Máté az emberiség jelen helyzetének és a következő néhány évtized lehetséges változásainak vizsgálatára. Következetesen végigvitt szemlélete az írásoknak, hogy nemcsak a társadalmi struktúrák változásait boncolgatják, hanem a folyamatok során elmagányosodott egyén, személyiség felmerülő problémáit is szemügyre veszik. Átfogó, elemző, a legmagasabb szakmai színvonalon megírt, egymásnak is felelgető írások. Nagy élvezet olvasni.”
(Csányi Vilmos)

Idézetek a könyvből

„A vágy a kapcsolódásra mindenkiben megvan. Abban is, aki soha nem tapasztalta meg sem azt, hogy ezt valakitől megkapja, sem azt, hogy ő ezt valakinek megadja. A félelemteli kötődésre sokan mondják – legalábbis a laikusok közül – hogy „az a legrosszabb”. „Oda talán nem tartozom” – kezdik többen, akikkel a kötődési sebeikről kezdünk el beszélgetni. Úgy hiszik, hogy ez a kötődési minta kizárólag szélsőséges körülmények között nevelkedő emberekben alakul ki, akiket bántottak, elhanyagoltak, akiknek a szülei komoly pszichés gondokkal küzdöttek. Valóban: az ilyen körülmények valószínűsítik a félelemteli kötődési alapmintázat kialakulását, ám a leglényegesebb eleme ennek a kötődési mintának az, hogy a gyermek nem kap figyelmet. Hosszú éveken keresztül nincs olyan fontos személy a környezetében, aki érzékenyen és válaszkészen reagálna rá, aki kíváncsi lenne arra, hogy ő kicsoda. Ha pedig az élete kezdetétől azt tapasztalja, hogy ő „csak úgy mellékesen létezik”, „szerepel a családi statisztikában”, mint akinek új cipő kell őszre, és „hihetetlen, hogy repül az idő, máris iskolás”, de soha nem lát egy kíváncsisággal felé forduló, csak neki szóló tekintetet, nem lépnek oda hozzá, hogy megöleljék, és megkérdezzék, hogy van (és persze meg is várják a választ), akkor kialakul benne az a képzet, hogy ő nem érdekes, nem fontos. Ezért arra sem érdemes, hogy önmagát megismerje. Így már kitágul azon családok köre, amelyekre nagyon is ráillik ez a kép. Az egymásra irányuló figyelem hiánya egyre inkább társadalmi méreteket ölt a digitális világ térhódításával, ezért félelemteli kötődési mintázat egyre több olyan gyereknél is kialakul, akiket nem bántanak, nem szégyenítenek meg és a szülők nem szenvedélybetegek.”
(Lukács Liza: Kötődési stílusok és megküzdés/Életbátorság című kötet)

„Jó néhány évvel ezelőtt felkeresett egy édesanya az akkor 19 éves bulimiás lányával, aki szégyentől leszegett fejjel ülte végig az első konzultációt, mintha bíróság elé citálták volna. Kiderült, hogy négy éve vannak falásrohamai, majd meghánytatja magát. A szülők másfél éve szereztek tudomást a „jelenségről”, merthogy nem betegségnek tekintették, hanem „rosszaságnak”, bűnnek, amit sürgősen ki kell valahogy irtani a gyerekből. Mielőtt felkerestek, többféle fenyítéssel próbálkoztak: szidták, verték, megszégyenítették mások előtt, lakatot szereltek a hűtőre, s végső „megoldásként” azt találták ki, hogy ha ismét rajtakapják, akkor bezárják a padlásra. A gyerek hosszú órákat, volt, hogy egy egész napot töltött bezárva a sötét padlástérbe, sírva, ordítva, számkivetetten. Az anya szíve sokszor megesett rajta, de az apa hajthatatlan volt. Az sajnos fel sem merült bennük, hogy megpróbálják megérteni, mi történik a lányukkal, mit él át, amikor a teljes kontrollvesztettség élménye mellett falni kezd, majd összetörve, végső kétségbeesésében meghánytatja magát. Teljes tehetetlenségük okán hozták el hozzám, bár a pszichológia tudományát nem sokra tartották. Ebben a légkörben esélytelen volt a lány gyógyulása, ezért az elsődleges feladatot az jelentette, hogy a szülők megértsék, majd átérezzék ennek a betegségnek a természetét ahelyett, hogy jellemhibának tekintik.”
(Lukács Liza: Társ a mindennapokban/Otthonról hoztuk című kötet)

„A táplálkozás rendkívül összetett területe az emberi viselkedésnek, átszőve milliónyi társadalmi, kulturális, sőt transzgenerációs hatással. Az ismeretterjesztés, az applikációk használatának megtanítása, az élelmiszerek címkéjének értelmezése, az adott étel szénhidráttartalmának kiszámítása éppen annyira fontos és elengedhetetlen része a tudatos táplálkozásnak, mint a hozzá kapcsolódó önkontroll-készségek, érzelmi hatások és a családi minták felismerése és esetleges korrekciója. A táplálkozás pszichológiai szempontú vizsgálata minden túlsúllyal küzdőnél elengedhetetlen, és egyenrangú szempontként érdemes figyelembe venni a kezelési/testsúlycsökkentési terv kidolgozásakor. Hiszen elképzelhető, hogy arra jövünk rá, hogy a pszichológiai tényezők nemcsak hajlamosító hatással voltak a túlsúlyprobléma kialakulására, hanem azóta is fenntartó tényezőkként vannak jelen – akár a laboreredményekkel dokumentálható testi okok mellett. A technológiai fejlődést a táplálkozás és az egészség területén akkor fogjuk tudni a legeredményesebben kihasználni, ha mindeközben figyelünk arra is, hogy az lépést tartson az emberrel, aki a táplálkozás szempontjából meglehetősen „konzervatív lény”. A kínálat lehetőséget is jelent, de akkor fogunk tudni jót és jól választani, ha tisztában vagyunk az örökségeinkkel is. Fontos, hogy ne vessük magunkat alá az új irányzatok elvárásainak, és ne töltsön el minket félelemmel mindaz, amit megtudunk önmagunkról az új applikációk segítségével. A táplálkozáshoz fűződő viszonyunk megismerése és formálása elengedhetetlen ahhoz, hogy helyesen tudjuk alkalmazni és valóban a testi-lelki egészségünk szolgálatába állítani a táplálkozástudomány új felfedezéseit, vívmányait.”
(Lukács Liza: Szemléletváltás az életmódváltásban/Holnap című kötet)

Tíz útravaló a holnap emberének
• Figyeljünk a testünk éhségjelzéseire, és akkor együnk, amikor valódi, biológiai éhséget érzünk!
• Figyeljünk a testünk jóllakottság-jelzéseire! Ha jelez, fejezzük be az étkezést, bármennyi maradt is a tányérunkon!
• Evés közben csak az étkezésre figyeljünk! Tegyük félre a telefonunkat, ne nézzünk tévét!
• Mindig szedjük ki magunknak az ételt, ne együnk csomagolásból!
• A szomjúságunkat mindig vízzel oltsuk, és ne lamentáljunk azon, hogy vajon szeretjük-e a víz ízét!
• Figyeljünk arra, hogy megfelelően megrágjuk az ételt!
• Ismerjük fel az érzelmi éhség jeleit, és próbáljuk megfogalmazni magunknak, hogy milyen hiányérzetet akarunk ott és akkor pótolni az evés élményével!
• Ne érvénytelenítsük se önmagunk, se mások igényeit és érzelmeit!
• Vizsgáljuk meg a családunkban jellemző étkezési mintákat: szolgálják-e a jelenben a testi-lelki jóllétünket, vagy egy már elmúlt szokásrendszer részei?
• Ismerjük meg a táplálkozástudomány alapelveit, és a saját ízlésünkkel összehangolva alakítsunk ki a magunk számára egy olyan étkezésmódot, amely hosszú távon fenntartható, és élvezetet is jelent.
(Lukács Liza: Szemléletváltás az életmódváltásban – Holnap c. kötet)