1999-ben szereztem pszichológus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az evési problémák iránti érdeklődésem az egyetem második évében, 20 évvel ezelőtt kezdődött. Pályámat a Túry Ferenc által létrehozott első hazai evészavar részlegen kezdtem Miskolcon. Később az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben vehettem részt evészavaros emberek gyógyításában, valamint több kutatásom helyszíne is volt az intézet evészavaros betegeket ellátó osztálya.
Alapvető szakterületemnek az evési zavarokat (anorexia nervosa és bulimia nervosa) tartom, ugyanakkor a nem organikus eredetű elhízásformák is az érdeklődési körömbe tartoznak. Ezekkel a problémákkal a gyakorlatban egyéni és csoportos konzultációk, tréningek formájában, valamint elméleti szinten (tudományos kutatások, publikációk, előadások) is foglalkozom. 2005 és 2010 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetének főállású oktatója voltam, ahol szociálpszichológiát, sportpszichológiát, neveléslélektant, krízispszichológiát tanítottam, valamint asszertivitás tréninget tartottam pszichológia szakos hallgatóknak. Ugyancsak itt 8 féléven keresztül Az evés lélektana címmel, speciális kollégium keretében adtam át az evési problémákkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudásomat a hallgatóknak.
2001-2006-ig a Semmelweis Egyetem Egészségpszichológiai Doktori Iskolájának hallgatója voltam, majd 2007-ben pszichológiából tudományos doktori (Ph. D.) fokozatot szereztem. A doktori értekezésem témája az evészavarok és az izomdiszmorfia volt.
2008-ban tanácsadó szakpszichológus diplomát szereztem krízispszichológia specializációval. Ezen a területen belül a fejlődési krízisek (leválás, életszakasz-váltásból eredő problémák), válás, gyász-veszteségek, hangulatzavarok, enyhébb pánikzavarok, poszttraumás stressz-zavar, szülés utáni depresszió témaköreiben foglalkozom olyan emberekkel, akik úgy érzik, hogy elakadtak a problémamegoldásban és a továbblépéshez szeretnének útmutatást kapni.
Az evési problémák megközelítésében az eszköztáram rendkívül eklektikus, sokrétű. Mivel régóta ez a kiemelt szakterületem, ezért a képzéseim során a tanult módszerek közül kiválogattam azokat, amelyek ezen a területen hasznosak lehetnek a gyógyításban. Ettől alakult ki egy egészen sajátos eszköztár és talán egyedi szemléletmód is egyben. Nagy rajongója vagyok a kognitív terápiáknak, azonban nem gondolom, hogy kizárólag ezzel a módszerrel ki lehet gyógyulni evészavarból, de talán nélküle sem. A pszichodinamikus szemlélet elengedhetetlen a krónikus zavarok kezelésében, mégis elérkezik a változás egy olyan pontra, amikor ez önmagában már nem elég. A családterápia rendszerszemlélete nélkülözhetetlen az evészavaros emberekkel való munka során, ugyanakkor a való életben gyakrabban fordul elő, hogy nem sikerül bevonni a családot, mint amennyiszer igen. A tranzakcióanalízis, a sématerápia, az autogén tréning ugyancsak értékes eszköztárral bírnak, ellenben önmagukban nem hatékonyak a változásban.
Akik szemléletformálóan hatottak rám, akiktől a legtöbbet tanultam és akiktől leggyakrabban idézek:
Túry Ferenc, Alice Miller, Hajduska Marianna, Feldmár András, Forgács Attila