Nő és férfi találkoznak, majd idővel összekötik életüket és férj-feleség lesznek (papírral vagy anélkül), s elérkezik az anyává, apává válás ideje. Mint a mesében. Ott hogyan is folytatódik? Éltek, amíg meg nem haltak. És a valóságban?

Alapigazság, hogy egy nőhöz csak egy férfi tud kapcsolódni, feleséghez a férj, anyához az apa. De ezek a szerepkörök sokszor hajlamosak összekeveredni. Vannak, akik már eleve gyerekként lépnek be egy párkapcsolatba (akár a női akár a férfi oldalról), a másik ilyenkor automatikusan felveszi egy játszópajtás szerepét (testvér, barát) vagy néha szigorú vagy elnéző szülővé válik. Aztán néhanapján elkezd feszíteni a dolog: „nem érzem nőnek magam” „nem tudok mellette férfi lenni”. Milyen gyakoriak ezek a mondatok egy párkapcsolati válságban! Ilyenkor hiányzik a kapcsolatból az a férfi-női dinamika, amit a hétköznapokban „tűz”-ként vagy legalábbis „parázs”-ként aposztrofálunk.

Tehát már eleve nem könnyű a női-férfi, feleség-férj, apa-anya létünket megfogalmazni, átérezni és úgy is viselkedni. Aztán a terhesség időszaka alatt izgalmas változások történnek, amelyek egyeseknél kőkemény krízisekhez vezetnek (nem érzem nőnek magam, nem kívánom a szexet, nem kíván a férjem, a feleségem csak a gyerekkel foglalkozik) és még mielőtt megszületik szerelmünk gyümölcse máris a férfiból és a férjemből apát gyúrok és így is emlegetem úton-útfélen. Ez rendben van addig, amíg elfogadod, hogy te is megszűnsz nőnek és feleségnek lenni az ő szemében és anya leszel. Anya mindörökre. Anya leszel a párkapcsolatodban is.

Mások a legszebb nőiségüket élik meg a várandósság ideje alatt és ez korántsem korlátozódik a külső megjelenésre. Befogadóbbak lesznek, empatikusabbak, lelassulnak, megtanulnak várni és nem mindig tenni valamit vagy férfias módon teljesítményeket hajszolni. Sokan ilyenkor értik meg, hogy értelmetlen versengeniük a férfiakkal és az erősségüket fitogtatni, mert valami olyan minőség birtokában vannak a szülés lehetőségével, amely természeténél fogva összehasonlíthatatlan bármely más társadalmi eredménnyel.

Még ma is találkozunk olyan 50-es éveiket taposó anyákkal (és most szándékosan nem a nő kifejezést használom), akik a szülésük után 25-30 évvel is így kezdik a magyarázkodást a túlsúlyuk miatt, hogy: a gyerekek után rajtam maradt 20 kiló…amitől azóta sem tudok megszabadulni. A lényeget a mondat második fele rejti. Vajon miért kevés két-három évtized a terhesség és/vagy a szoptatás alatt felszedett plusz kilók leadására? Honnan ered valójában az anyaháj?

A munkám során gyakran találkozom evési-és súlyproblémákkal küzdőkkel, a 30 feletti, kisgyermekes korosztályban is. A legtöbben fogyni szeretnének, de a túlsúlyuk mögött jól körülírható evési zavarok húzódnak meg, amely gáncsot vet a tartós súlyvesztésnek. Mindannyian egyedi problémákkal érkeznek, külön-külön rejtvény a túlsúlyuk hátterében meghúzódó okok és következmények megfejtése. Viszont van bennük egy közös vonás: a terhesség és a szülés után nem történt meg a nőiségük rehabilitációja – egy férfi részéről, aki jó esetben a férj, a gyermek(ek) apja. A rehabilitáció szó jelentésének kifejtése még hatásosabban érzékelteti mi marad el ilyenkor: valaki becsületének, jó hírének, vagy elveszett fizikai képességének a helyreállítása.

Szerepe van ebben a férjnek, a férfinak (tehát nem az apának) azzal, hogy segít abban, hogy a női dolgok (kozmetika, fodrász, torna, csajokkal való 1-2 órás időtöltés baba nélkül) ismét bekerüljenek a nő életébe. Hogy úgy kezdjen el viselkedni vele, mint a kapcsolatuk legelején, amikor még férfiként udvarolt egy nőnek. A férj-feleség szerep erősítésében a partnerség dominál, vagyis a feleség ne kerüljön eltartott, kiszolgáltatott szerepbe, ne kerüljön a gyermekkel egy szintre. A családdal kapcsolatos szerepkörök kerüljenek felosztásra, de ez nem jelenti azt, hogy mindent közösen csináljanak: együtt etessenek, fürdessenek, bevásároljanak stb. Sokkal inkább a kontrollterületek arányos és ésszerű felosztásáról van szó. Mielőtt bármelyik férfi felháborodna, hogy „még ezt is nekem kell csinálni, még ezért is én vagyok a felelős” jusson eszükbe, hogy a nő rehabilitációja a záloga annak, hogy ők is férfiak maradhassanak a kapcsolatban. Tehát ezek egymást erősítő folyamatok – akár jó, akár rossz irányba tartanak. A válással kapcsolatos pszichológiai kutatások szerint az első törés a párkapcsolatban jellemzően az első gyerek megszületése utáni időszakban következik be.

A későbbi szeretők is ezen a kiskapun lépnek be a kapcsolatba akár a férfi, akár a nő részéről. Néha a házasságok ezt túlélik és a női-férfi szerepek megújulása mentén felfrissülnek.

Néha a párok együtt maradnak de örök vagdalkozással és bűntudattal terhelten.

A leggyakrabban viszont a házasságok felbomlanak, de ezzel még a helyzet nem oldódik meg. Attól még nem biztos, hogy a nők az elveszett szerepüket a kapcsolaton kívül újra megtalálják.

És ott van a gyerek vagy a gyerekek, akiknek felnőttként nagyon nehéz lesz férfiként, nőként, társként viselkedni. Mert nincs rá mintájuk és így nincs honnan meríteni.

Tehát sokan a szülés után azért nem tudnak lefogyni vagy éppen híznak el, mert nem születtek újjá nőként.

 

Az evészavarok és az elhízás párkapcsolati problémákkal való összefüggéseiről olvashatsz még Az éhes lélek gyógyítása című könyvben!

 

2015-12-17

MINDÖRÖKKÉ ANYA, avagy az anyaháj eredete

Nő és férfi találkoznak, majd idővel összekötik életüket és férj-feleség lesznek (papírral vagy anélkül), s elérkezik az anyává, apává válás ideje. Mint a mesében. Ott hogyan […]
2015-12-15

Gyerekek, diéta, mozgás

A 12 év alatti elhízott, illetve túlsúlyos gyerekek diétáz(tat)ása nem egyszerű feladat. Ennek elsősorban fejlődéslélektani okai vannak: a gyerekek emlékezeti működése nem azonos a felnőttekével, rövid […]
2015-12-15

A fogyókúrás csodaszerek pszichés hatásairól

Kevés olyan súlyproblémával küzdő emberrel találkozhatunk, aki még sohasem próbálkozott olyan súlycsökkentő szerrel, amelynél azt ígérték a gyártók (vagy egy kedves, ismert mosolygós arc), hogy könnyen, […]
2015-12-14

Nem kell nagy trauma ahhoz, hogy a gyermeked evészavaros vagy túlsúlyos legyen!

Elég néhány hétköznapi apróság….ezekre figyelj! Az evészavarok közül az anorexia és a bulimia olyan szélsőséges tüneti megnyilvánulásokkal járhat, hogy azok, akik nem élték át ezeket a […]

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás