Evészavarból meg lehet szakember segítsége nélkül is gyógyulni? Nagyon sokan teszik fel nekem ezt a kérdést. Most nekiveselkedem annak, hogy a legtöbb lehetséges oldalát megvilágítsam ennek a témának.

A rövid válaszom: igen, lehetséges! Van rá példa, nem is egy!

A kérdés másik fontos aspektusa viszont az, hogy mennyi ideig érdemes egyedül próbálkozni?

A honlapon más téma kapcsán már többször kifejtettem, hogy minden hosszan elhúzódó betegségre (így a pszichés zavarokra is) igaz, hogy idővel hozzátorzul a személyiség, egyfajta alkalmazkodási zavar alakul ki a probléma kapcsán. Az evészavarok jellegzetesen krónikus (hosszan fennálló) betegségek. Eleve ritka az, hogy valaki az első néhány hónapban segítséget kér. Igaz, amióta a bulvármédiában nagyobb publicitást kapnak ezek a problémák, azóta találkoztam már olyan szülővel, aki már azután felhívott telefonon, hogy elhozná a 14 éves lányát, miután a gyermek nem ette meg előző nap a vacsoráját…

Tapasztalatom szerint a jellemző az, hogy minimum 1 év telik el tünettel (fogyás, krónikusan alacsony testsúly, hányás, hashajtózás, heti többszöri falásrohamok) mire valaki eljut oda, hogy segítséget kérjen (baráttól, testvértől, szülőtől, házastárstól vagy valamilyen szakembertől). De ez a minimum! Nem ritka, hogy olyan betegekkel találkozom, akik 10 éve küzdenek anorexiával vagy bulimiával úgy, hogy valaha szaksegítséget kértek volna. Annak az esélye, hogy valaki 10 év evészavar után spontán gyógyuljon nagyon-nagyon-nagyon kicsi! (Persze vannak csodák, de tapasztalatom szerint a csodákhoz emberek is kellenek, akik hozzásegítenek.)

Természetesen nagyon fontos kérdés az, hogy elmúlnak-e valakinek a tünetei, tekintve, hogy ezek a zavarok súlyosan károsítják a testi egészséget (bővebben erről az evészavarok szövődményeinél olvashattok). DE! Van még egy fontos tényező, amit nagyon sokan elfelejtenek: az évek, amiket a betegséggel töltöttél, mindaz, amiről „lemondtál”, amit nem tanultál meg, amit nem tapasztaltál meg! (pl: máshogy megküzdeni egy problémával, az életkorodnak megfelelő színvonalon kezelni az emberi kapcsolatokat és nem a kekszes zacskó felé venni az irányt, ha csalódtál, megbántottak, kudarcot vallottál…) Ezekkel mi lesz?

Az évek, amiket a wc felé görnyedve töltöttél kihagyott lehetőségeket is jelentenek, amelyek nem jönnek vissza. Vannak olyan élmények, élethelyzetek, lehetőségek, amelyek később pótolhatók, de sok-sok dolog nem. Nem leszel újra tini, aki rekedtre ordítja magát egy koncerten kikenve-kifenve, talpig vicces parókában röhög a semmin a haverokkal az éjszakai járaton. (Vagyis de, megpróbálhatod, csak akkor már rajtad fognak nevetni.) Kicsi az esélye annak, hogy ötvenévesen szülj gyermeket, mert a harmincas éveid végén még mindig az evészavarod töltötte ki a mindennapjaidat, annak összes testi-lelki következményével együtt, s leginkább az étellel randevúztál – otthon. És persze nagyon sok példa van arra is, hogy valaki az életközépen túllépve találja meg azt a hivatást, amiben ki tud teljesedni. Közülük sokan felteszik magukban azt a kérdést, hogy „miért nem kezdtem ezt el hamarabb?”. És ez még mindig egy szerencsés kimenetel, hiszen vannak, akik soha nem jönnek rá arra mi az, amiben igazán tehetségesek (ez persze nem csak az evészavarosokra igaz). Ők azok, akiket egész életükben megakadályozott ebben az önismeret, öntapasztalás, önbizalom hiánya. Folytathatnánk még a sort és nagyon változó az is, hogy ki mit él meg veszteségként, lemondásként. Mielőtt bárki félreértené: nem állítom, hogy minden embernek azonos dolgokra, családalapításra, karrierre, pénzre, sikerre, kiskutyára kell vágyakoznia, és csak úgy lesz teljes és boldog, ha mindez az élete egy bizonyos pontján megvalósul. Az viszont lényeges, hogy ne mondj le számodra fontos és értékes dolgokról csak azért, mert nem vagy képes rá a betegséged, a testsúlyod, az önértékelésed miatt. Egyetlen embernek sem lehet az a sorsa, hogy egész életében evészavaros legyen.

Sajnos, nagyon sok olyan evészavaros emberrel találkoztam már, aki a betegségével járó lelki okok miatt hosszú évekig (akár évtizedekig) nem volt képes arra, hogy elköteleződjön: egy partner, egy otthon, egy hivatás, egy család mellett. Kihagyott és meg nem élt élethelyzetek, lehetőségek, élmények: így pusztított az életükben az evészavar.

Lényeges a pszichológiai és szociális szövődmények szempontjából, hogy mely életszakaszodban élsz ezzel a betegséggel. Az evészavarok területén az életkor előrecsúszásával találkozunk – s ez az anorexiára, a bulimiára és a túlsúlyproblémákra is igaz. Míg 15 évvel ezelőtt anorexiánál a 16-17 éves, míg bulimiánál a 18-25 éves kori betegségkezdet volt a jellemző, addig ma már nem ritka az sem, hogy 10-12 éves betegekkel találkozzunk. Ugyancsak drasztikus emelkedést mutatnak a túlsúllyal és elhízással küzdő gyerekek számának statisztikai adatai.

A serdülőkorban lényeges változások zajlanak benned: kialakul a felnőttes testalkatod (ha anorexiás vagy, akkor alacsonyabb leszel, mint amilyen a genetikád alapján lehetnél, hiszen a tartós koplalás és tápanyaghiány a csontfejlődést negatív irányban befolyásolja), olyan kihívásokkal szembesülsz, amelyeknek immár igazi következményei vannak. Az intim kapcsolatok kialakítása mellett óriási feladat, hogy mit kezdjünk a szüleinkkel és hogyan kezeljük mindazokat a hibákat, amiket „ellenünk” és „értünk” elkövettek, milyen pályát válasszunk, amihez viszont jó lenne tudni, hogy miben vagyunk tehetségesek… hú, ez sok.

Az életünk során folyamatosan vannak fejlődési feladataink (elköteleződés egyvalaki mellett és lemondani a többi nagyon jóképűről, fenntartani egy háztartást, családot alapítani, némi karriert építeni, nem túl öregnek látszani, megfelelő csapatembernek is lenni, mellette persze tudni önállóan dolgozni stb.). De a serdülőkorban (ami mindkét irányba kitolódott az utóbbi évtizedben, így mondhatjuk, hogy 12-20 éves kor között) olyan személyiségfejlődési feladataid vannak, amelyek alapvetően határozzák meg azt, hogyan fogsz élni és hogyan fogod érezni magad a fiatal felnőttkorodban, majd később. Például az a személy, aki 12 és 22 éves kora között evészavaros sokkal nagyobb hátránnyal indul mind a gyógyulásban, mind az életfeladatokban, mint az, aki 30-35 éves kora között lett beteg. Minden életszakaszban megjelenő tüneteknek fontos üzenete van, de a fajsúlyok nem azonosak.

Tehát visszatérve az eredeti kérdéskörhöz, miszerint meg lehet-e egyedül (szakember segítsége nélkül) gyógyulni evészavarból, a válaszom: egyes esetekben lehetséges spontán gyógyulás, és ez az alábbiaktól mindenképpen függ:

  • hány éves korodban kezdődött a zavar?
  • van-e más testi vagy pszichés problémád?
  • milyen a szociális környezeted (család, barátok)?
  • mióta vagy beteg?
  • előfordult-e, hogy javult az állapotod, majd visszaestél?

Jellemző, hogy mindenki először maga próbálkozik. Elsősorban az evésre vonatkozó szabályokat igyekeznek maguknak beiktatni (pl. este 6 után nem eszem, hetente egy gyümölcsnapot tartok, elmegyek egy tisztítókúrára, veszek egy fitness-bérletet, étvágycsökkentő gyógynövényes szereket…stb.). Ezek egy darabig működnek (egyre rövidebb ideig), majd tipikusan kudarc a vég, ami tovább rontja a személy amúgy sem túl rózsás önértékelését. Nő a bűntudat, nő az önutálat, egyre kevésbé bízik magában…behúzott kézifékkel pedig nem lehet elindulni…

A másik dolog, amiről ne feledkezz meg, amikor elhatározod, hogy egyedül fogsz gyógyulni: a pszichés zavarokra különösen jellemző, hogy lényeges betegségfenntartó szempontokra „vakfoltod van”. Olyan ez, mintha a tünetbe kódolt információk lennének elrejtve. Ezek megfejtése komoly feladat.

A szakembernek van legalább két előnye:

  1. tudja mit, hol kell keresni
  2. kívülről lát rá a problémádra, vagyis az ő látásmódját nem torzítják el azok a tapasztalatok, emlékek, élmények, amelyek a Tiédet igen.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokszor a terápiáknak jelentős anyagi vonzata van. Előfordulhat, hogy a gyógyulásod érdekében időlegesen arra kényszerülsz, hogy lemondj néhány tárgyról, szórakozásról, utazásról stb. vagy plusz feladatot vállalj. (Itt megjegyzem, hogy egy „rendes” bulimiás beteg hetente legalább háromszorosát húzza le a wc-n a terápiás óradíjnak…) De van egy dolog, ami ettől még „drágább” és ez pedig az IDŐ. Nem mindegy, hogy 5 év alatt gyógyulsz meg (?) egyedül vagy 1 év alatt segítséggel. Tehát azt javaslom, hogy ha már legalább egy éve próbálkozol kevés eredménnyel, akkor inkább kérj segítséget. Ha nem súlyos a zavarod, akkor az is lehet, hogy néhány konzultáció alatt jelentős pozitív változás következik be az állapotodban.

Az én szemléletemben az evészavar egy óriási lehetőség arra, hogy változtass mindazon, ami nem jól működik benned és a környezeteddel való viszonyban. Mindazok, akik meggyógyultak vagy a gyógyulás útjára léptek ugyanígy tekintenek a saját, egykori betegségükre.

Az evészavarral és túlsúlyproblémával küzdők számára államilag finanszírozott kezelési lehetőségek is elérhetők. Olvasd el az erről szóló bejegyzést is!

2016-01-08

„Segítség nélkül akarok gyógyulni- és ha sikerül, akkor majd magamnak is elhiszem, hogy mindenre, bármire képes vagyok!”

Evészavarból meg lehet szakember segítsége nélkül is gyógyulni? Nagyon sokan teszik fel nekem ezt a kérdést. Most nekiveselkedem annak, hogy a legtöbb lehetséges oldalát megvilágítsam ennek […]
2015-12-17

MINDÖRÖKKÉ ANYA, avagy az anyaháj eredete

Nő és férfi találkoznak, majd idővel összekötik életüket és férj-feleség lesznek (papírral vagy anélkül), s elérkezik az anyává, apává válás ideje. Mint a mesében. Ott hogyan […]
2015-12-07

Miért nem működnek a fogyókúrák?

A diétás módszerek virágkorukat élik, mégis egyre több a túlsúlyos gyermek és felnőtt. Mi az oka ennek? Nem feltétlenül a módszerekkel van probléma, hanem azzal, ahogyan […]
2015-11-19

Anorexia

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás