Szeptember 19-én a Hello, WMN rendezvény keretében a Test témáját jártuk körül D. Tóth Krisztával, aki négy teljesen különböző mentalitású és foglalkozású embert hívott el beszélgetni: Tóth Verát, Kormos Anettet, Náray Tamást és engem.

Veráról már köztudott, hiszen sosem titkolta, hogy gyomorszűkítő műtétet vállalt a fogyás érdekében, megannyi sikertelen fogyókúra után, s gyakorlatilag gyermekkora óta fennálló túlsúlyproblémái miatt. Ez manapság már nem ritkaság, számos ismert és ismeretlen emberen végeznek hasonló beavatkozást nap mint nap szerte az országban. Már korábban is gyakran szembesültem azzal a tévhittel, ami a hétköznapi ember fejében létezik: „uhhhh, de lefogyott, láttad? Ja, gyomorgyűrűvel? Úgy könnyű.”

Aztán a rendezvény után nekem szegezték a kérdést, hogy ez miért fér bele nekem, aki az elhízás és az evészavarok pszichológiájával foglalkozom, hogy odaállok egy olyan ember mellé, „aki a legkönnyebb megoldást választotta?”

Azt hiszem eljött az ideje, hogy beszéljünk az elhízás kezelésének úgynevezett bariátriai módszereiről, ide tartozik a gyomorszűkítés többféle formája. A műtéti eljárások mikéntje most kevésbé fontos, a lényeg az, hogy a gyomor űrtartalmát csökkentik ezekkel az eljárásokkal, illetve a legmodernebb technika még arra is képes, hogy a gyomorban a táplálék elvezetésének módosításával kevesebb tápanyag szívódjon fel.

Nagyjából tizenöt évvel ezelőtt, amikor egy elhízással kapcsolatos konferencián tartottam előadást orvosok és dietetikusok között az elhízás pszichés hátteréről egy csodabogárnak számítottam, sőt kifejezetten olyan érzésem volt, hogy nem is vettek igazán komolyan. Kivéve egy embert, az egyik budapesti kórház belgyógyászati osztályának főorvosát, aki az előadásom végén négyszemközt elmondta, hogy egyre több bariátriai műtétet végeznek, a páciensek fogynak is, csak épp egyre többen küzdenek depresszióval, és sokan hiába fogynak 30-40 kilót, végül kivetetik a gyomorgyűrűt, majd visszahíznak. Ezért arra gondoltak, hogy kellene nekik egy pszichológus, „aki rendet tenne ezeknek az embereknek a fejében.” Így kezdtem el csoportterápiát tartani bariátriai műtéten átesett embereknek. Ma pedig már létezik egy kétéves utánkövető program (NICE), amely nem csak a páciensek testsúlyát és fizikai állapotát ellenőrzi, hanem a pszichés jóllét vizsgálata is helyet kapott benne.

Az elhízás kezelése akkor lehet sikeres, ha orvos (belgyógyász, háziorvos, gasztroenterológus, reumatológus), dietetikus, edző és pszichológus együttműködése áll a háttérben. A kutatásban és a gyakorlatban egyaránt. Ezen szakmák irányelvei szerint a 35 kg/m2 feletti testtömegindexszel rendelkező páciensek esetében, amennyiben a túlsúly tartósan, öt vagy annál több éve fennáll a bariátriai kezelések indokoltak. A pszichológiának nem az a dolga, hogy szembe menjen a társszakmák képviselőinek nézeteivel, hanem hogy együttműködjön velük. Az elhízás testi szövődménytüneteit (kardiovaszkuláris megbetegedések, diabétesz, mozgásszervi problémák, daganatos elváltozások), illetve azok kialakulásának valószínűségét mielőbb csökkenteni kell, különben bár nemes lélekkel, de a beteg meghal.

Még egy fontos dolog: miért vetették ki/vetetik ki ma is sokan a gyomorgyűrűt, ha már beindult a fogyás, a Fogyás, amire vágytak, amiért úgy nagyjából mindent, bármit megadtak volna?

Mert hiába estek át a műtéten, a stresszes, szomorú vagy éppen őket feldühítő helyzetekben nem találtak más megoldást a feszültségük oldására, elvezetésére. Ehhez hozzátartozik az is, hogy gyomorszűkítő műtét után nem vagy csak nagy fájdalmak árán tudja valaki túlenni magát, sőt előfordul, hogy van, akinek minden étkezés fájdalommal jár, különösen ha nem rágja meg elég jól az ételt, illetve ha nem elég lassan eszik. Ennek mértéke egyébként személyenként változó, mivel nem mindenkinek azonos a fájdalomtűrési képessége. A lényeg az, hogy a gyomorszűkítő műtéten átesett elhízott emberek sem ússzák meg, hogy az evés helyett új stresszkezelési és önmegnyugtató technikákat sajátítsanak el, hogy odafigyeljenek magukra, az evésre, az éhségre, a jóllakottságra. Vannak, akik erre képesek, vannak, akiknek ehhez segítségre van szükségük és szép számmal akadnak olyanok, akik végül feladják, nem tudnak alkalmazkodni az újfajta életmódhoz és visszahíznak. Mint ahogy vannak olyanok is, akik egyre negatívabb lelkiállapotba kerülnek, hangulatzavarokkal, depresszióval küzdenek, s hiába a sok mínusz kiló, a kisebb ruhaméret nem hozza el számukra a várt boldogságot.

Pszichológiai szempontból persze nem mehetünk el amellett, hogy valaki miért épp ezt a módszert választja? Hisz-e abban, hogy valódi belső kontrollt képes kialakítani az étkezésével kapcsolatban? Van-e egyáltalán rálátása az elhízásának a valódi okaira azon túl, hogy „szeret enni” vagy „a mi családunkban mindenki túlsúlyos”?

Tehát valóban a gyomorszűkítő műtét lenne a legkönnyebb megoldás, ha fogyásról van szó? Nem. A legkönnyebb ráfogni mindent az akaratgyengeségre, változtatás helyett fennen hangoztatni, hogy „nekem erről a témáról már úgysem tud senki újat mondani” és „úgysem tudom megállni, hogy túlegyem magam”, közben szapulni önmagam, hiszen az már tényleg zsigerből is megy. A túlsúly pedig marad.

Egyre több páciensemtől hallom, hogy olvasták Tóth Vera könyvét, amelyben kendőzetlenül vall lelki problémáiról, a túlsúllyal vívott harcairól, s ez nagy hatással volt rájuk, átlendítette őket egy-egy holtponton, amikor elfogyni érezték az erejüket a fogyással kapcsolatos küzdelemben. Két évtizedes tapasztalatom megerősíti, hogy az elhízott embereknek nagyon fontosak mások példái ahhoz, hogy elinduljanak és ahhoz is, hogy végig menjenek a testsúlycsökkentés rendkívül rögös és krízishelyzetekkel teli útján.

Tehát igen, odaállok Tóth Vera mellé, éppúgy mint Tóth Kati, Tóth Juci, és Tóth Karcsi mellé is, mint ahogy minden túlsúllyal és/vagy evési problémával küzdő ember mellé. A küzdők és nem a szenvedők mellé.

2016-09-21

Miért nem gáz, hogy odaállok a gyomorszűkítő műtéten átesett Tóth Vera mellé?

Szeptember 19-én a Hello, WMN rendezvény keretében a Test témáját jártuk körül D. Tóth Krisztával, aki négy teljesen különböző mentalitású és foglalkozású embert hívott el beszélgetni: […]
2016-09-10

Hit és akarat – Judit példája

  Judit evési problémái 1993-ban, 15 éves korában kezdõdtek. 19 éves koráig rendszeresen visszatérõ falásrohamai voltak, majd ekkortól rendszeresen hánytatta magát, bulimiás lett, mellette a testsúlya […]
2016-04-23

A zabálás szintjei – és a fény az alagút végén

Az agyamra sűrű köd ereszkedik, s zabálok. Nem bírok ellenállni a kísértésnek, és győz a zabálhatnék. Lemegyek a sarki közértbe, s mint egy függő, mindenféle édességet […]
2016-03-23

Irritáló közhelyek az életmódváltásban I. rész

„A fejben dől el”, „szeretethiányod van”, „a stressz miatt eszel”, „fogadd el magad”, „legyen több önbizalmad, hiszen szép arcod van” „van, aki a víztől is hízik” […]

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás