A 12 év alatti elhízott, illetve túlsúlyos gyerekek diétáz(tat)ása nem egyszerű feladat. Ennek elsősorban fejlődéslélektani okai vannak: a gyerekek emlékezeti működése nem azonos a felnőttekével, rövid az időperspektívájuk, dominál benne az „itt-és-most” megélése, az inger-és élményfeldolgozásban ez a fő mechanizmus. Ezért számukra az, hogy majd három, hat vagy még több hónap múlva ennyivel kevesebb lesz a súlyuk az túl távoli, átláthatatlan idő és cél. Az éhséget, a sóvárgást viszont „most” éli át. Ugyanakkor vannak olyan gyermekkori jellegzetességek, amelyeket – ha mi, felnőttek is eléggé nyitottak és elszántak vagyunk a változtatásra – könnyedén felhasználhatunk a súlycsökkentés érdekében. Ne becsüljük alá a gyerekeket az új ételek, ízek iránti nyitottságuk szempontjából. Van ugyan egy időszak, nagyjából 2.5 és 4 éves kor között, amikor a legtöbb gyerek elutasítóan viselkedik az újdonságokkal szemben. Ez nem csak az új ételekre, ízekre igaz (bár az étkezés területén nagyon feltűnő ez az ellenállás), hanem új ruhákra, programokra, akár személyekre is. Ezen életkori szakasz előtt és után azok a gyerekek, akik megfelelő érzelmi biztonságban nevelkednek szeretik felfedezni a világot, vonzza őket minden ami érdekes, ami a megszokottól eltérő. Az új – egészségesebb- ételek bevezetésénél azonban a legfőbb elv a fokozatosság. Az nem jó megoldás, ha dömpingszerűen (amit már a saját felnőtt életünkből megszokhattunk a nagy fogyókúrás, reformétkezéses korszakok idején) cseréljük le a kamra vagy a családi reggelik tartalmát. Viszont, ha alternatívaként van jelen az asztalon egy-egy egészségesebb étel, akkor a gyerekek egy idő után kíváncsiak lesznek rá és talán még meg is szeretik. Fontos a felnőttek hozzáállása: megfigyelhettétek, hogy abban a családban, ahol pl. a szülők valamelyike nem szereti a főzeléket, a gyerekek sem fogják szívesen fogadni. Akármilyen szülők is vagyunk mindig modellként szolgálunk a gyerekeinknek – így van ez az étkezés terén is.

Az új ételek megkedveltetésénél hasznos szempont lehet, hogy úgy tálaljuk, illetve úgy nevezzük, ami hasonlít arra, amit a gyermek szeret és már megszokott. Az egészséges rágcsálnivalókat hívhatjuk „ropinak” vagy keksznek, a kölesgolyót „kukinak”, attól függően, hogy korábban milyen élelmiszerekkel találkozott.

A többgyermekes szülők jól tudják, hogy a testvérek között nagyon jelentős temperamentumbeli különbségek lehetnek. A temperamentum-vonásokat a személyiség veleszületett jegyeinek tartják. Ennek mentén jelentős aktivitásbeli különbségek vannak a gyerekek között. Ezért olyan mozgásformára kell buzdítanunk gyermekünket, ami mozgásrendszerében, dinamikájában hozzá közel álló. Nem biztos, hogy ha a nagyobb gyerekünk karatézik, akkor a kisebbnek is őt kell követnie – esetleg csak azért, mert az edző személyiségével, lelkiismeretességével elégedettek vagyunk, vagy ezt kívánja meg az időbeli gazdaságosság (a gyermekek fuvarozását illetően). És szülőként érdemes önvizsgálatot tartani abból a szempontból is, hogy nem a saját, meg nem valósult vágyainkat akarjuk-e átélni a gyermekünkön keresztül, mint balerinák, vagy futball-sztárok. A rosszul megválasztott mozgásforma sajnos elvezethet oda, hogy a gyermek még a serdülőkor előtt elidegenedik a mozgástól, mert általánosítja az esetlegesen nem kedvelt sportágban szerzett negatív tapasztalatait.

Ugyancsak hibásnak tartom azt a szülői hozzáállást, hogy ha belekezd a gyermek egy adott sportágba, akkor amellett évekig tartson ki. Ha a gyermek különösen tehetséges, érdekli, élvezi azt amit csinál, akkor egy-két múló „nemakarokmenni” alkalomtól eltekintve szívesen jár majd edzésre. Felnőttként sosem fordul elő, hogy éppen a hátunk közepére kívánjuk a rendszeres mozgást, vagy azt az edzésformát, amit amúgy nagy örömmel és elszántsággal végzünk? A gyerekeknél valahogy sokan rögtön a kitartás jellembeli hiányosságaira vonnak le következtetéseket. A gyerekek 4-12 éves kor között nagyon fogékonyak az új dolgokra, így az új mozgásformákra is – amennyiben az érzelmi biztonságérzetük megfelelő. Ez a próbálgatás időszaka, ami ha kimarad (nyitottság vagy lehetőség híján), később hiányérzetként jelentkezik a felnőttkorban.

Elegendő-e, ha gyermekünket sportolni visszük annak érdekében, hogy ne legyenek súlyproblémái?

A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos, ez nem elég. Egyrészt azért, mert az, amit a gyermek a családi asztalon, illetve a családi asztalnál lát, tapasztal nagymértékben meghatározza életmódbeli szokásait. Másrészt, gyakran az edzők sincsenek tisztában a sportág mozgásrendszeréhez szükséges energiabevitellel és a tápanyagok tartalmával, mire és milyen mennyiségben van szüksége egy fejlődő, fokozott terhelésnek kitett szervezetnek. Azzal is gyakran találkozunk, hogy gyermekünk néhány hónap vagy év elteltével abbahagyja a választott sportot és mivel a szervezete a fokozott energiafelhasználáshoz alkalmazkodott, ezért ha a táplálkozási szokásain nem változtat, jelentős túlsúlyt halmozhat fel. Különösen azoknál a sportágaknál figyelhető ez meg, amelyekhez hozzátartozik a versenyek előtti „fogyasztás”, amely rendszerint drasztikus módszerekkel történik (ld.: birkózás, ökölvívás). A rendszeresen ismétlődő gyors fogyás majd a mérlegelés utáni fokozott energiabevitel eredményeképpen a szervezet egyrészt „megzavarodik”, (lecsökken az anyagcsere sebessége, az emésztés is lelassul, megváltozik az éhségérzet és a telítettségérzés) másrészt serdülő-vagy felnőttkorban is jellemző, hogy a versenyszerű sportpályafutás befejeztével a személy nem tudja, hogyan kell helyesen táplálkozni és az ideális testsúlyt megtartani.

 

2015-12-15

Gyerekek, diéta, mozgás

A 12 év alatti elhízott, illetve túlsúlyos gyerekek diétáz(tat)ása nem egyszerű feladat. Ennek elsősorban fejlődéslélektani okai vannak: a gyerekek emlékezeti működése nem azonos a felnőttekével, rövid […]
2015-12-15

A fogyókúrás csodaszerek pszichés hatásairól

Kevés olyan súlyproblémával küzdő emberrel találkozhatunk, aki még sohasem próbálkozott olyan súlycsökkentő szerrel, amelynél azt ígérték a gyártók (vagy egy kedves, ismert mosolygós arc), hogy könnyen, […]
2015-12-14

Nem kell nagy trauma ahhoz, hogy a gyermeked evészavaros vagy túlsúlyos legyen!

Elég néhány hétköznapi apróság….ezekre figyelj! Az evészavarok közül az anorexia és a bulimia olyan szélsőséges tüneti megnyilvánulásokkal járhat, hogy azok, akik nem élték át ezeket a […]
2015-12-14

Egyedül gyógyulni – önsegítés az evészavarokban

Az evési problémákban nagy az igény az önsegítő kézikönyvekre. Ugyanakkor nem egyszerű sem megírni, sem használni egy ilyen könyvet. Tapasztalatom szerint az evési vagy súlyproblémákkal küzdők […]

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás