Konzultációk

1. Rövid konzultáció: 5 alkalom (alkalmanként 60 perc)

Azoknak, akik nem szeretnének hosszú időre elköteleződni egy tanácsadási folyamatba, ugyanakkor vannak kérdéseik önmagukkal vagy az evési problémájukkal kapcsolatban, amelyekre kapott válaszok segítik őket a változásban, kilendítenek az esetleges holtpontokról.

Ajánlom azoknak:

- akik az ország azon területén laknak, ahol nem találnak evési problémákra szakosodott pszichológust vagy pszichiátert, elakadtak, vagy nem tudják hogyan induljanak el a problémájuk megoldásában, de nem tudnak hónapokon keresztül járni a konzultációkra

- akik egy életmód-változtatás kezdetén tartanak és nem csak biológiai síkon akarnak változást elérni

- akik úgy érzik, hogy egy új szemlélet segítené őket a már megkezdett változásban

- akik arra szeretnének választ kapni, hogy milyen súlyosságú problémával küzdenek és egyáltalán milyen jellegű zavarban szenvednek, mire számíthatnak a későbbiekben ha változtatnak vagy ha nem

- akik olvasták az Ágytól-asztaltól vagy Az éhes lélek gyógyítása című könyvet és abban szeretnének segítséget kapni, hogyan tudják önmagukra szabni, a saját élettörténetük vagy mindennapi élményeik, tapasztalataik mentén értelmezni az abban leírtakat

Az általad hozott kérdéseken túl a rövid konzultáción az alábbiakra számíthatsz:

- áttekintjük, hogyan működnek az önkontroll funkcióid, mely területen vannak hiányosságaid és hogyan tudod ezeket fejleszteni

- beszélünk a motivációdról, ugyanis sokszor a hibás motiváció miatt sikertelenek az evési zavar megoldására vagy a hatékony, tartós fogyásra tett kísérletek

- megnézzük melyek azok a hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők, amelyek az evési problémád hátterében állnak.

A rövid konzultáció a tudatosítást kínálja. Elindíthat egy úton. De tényleges evési problémából 5 konzultáció alatt nem lehet meggyógyulni, erre számíts.

A rövid konzultáció ára alkalmanként 25.000 Ft, időtartama minden esetben 60 perc. Összesen 5 találkozást jelent, egymást követő heteken vagy kéthetente.

2. Középhosszú konzultáció evési zavarral küzdőknek és/vagy fogyni vágyóknak: 15 alkalom (alkalmanként 60 perces időkeretben)

Ez a forma elsősorban a betegségfenntartó tényezőkre koncentrál, azok megszüntetését célozza meg. Jelenre és jövőre orientált, de a múltbeli hatásokkal is foglalkozunk.

Nagy hangsúlyt helyezünk az evési viselkedés rendezésére, az esetleges falásrohamok megszüntetésére, a kiváltó tényezők felkutatására és az evés, mint érzelmi válasz módosítására (pl. ha valaki érzelmekre evéssel reagál).

Személyre szabott étrendet alakítunk ki, amely tekintetbe veszi nem csak a biológiai, hanem a pszichológiai szükségleteket is (pl.: mely ételekhez fűződnek gyerekkori emlékek, melyek azok, amelyekkel lelki hiányokat pótolsz stb.).

Stresszkezelési technikák elsajátítására és az életkornak megfelelő érettségi szintű megküzdési stratégiák kialakítására is sor kerül.

A zavar fennállása óta kialakult (vagy már korábban fennálló) gondolkodásbeli torzulások megszüntetésén is dolgozunk (ilyen pl. a „mindent vagy semmit” gondolkodás az evésben, amely a visszahízásokért is felelős). Ezekről bővebben olvashatsz Az éhes lélek gyógyítása című könyvben, valamint a honlapon az Evészavarok menüpont alatt.

Ez a konzultációs forma a tudatosítás, a felelősségvállalás és a gyógyulás/fogyás feletti kontroll megszerzésének lehetőségét kínálja. Erről az alapról reális célok tűzhetők ki, amelyek elvezetnek a kívánt változáshoz/gyógyuláshoz.

Azoknak ajánlom, akik hosszabb ideig (4-5 hónapig) tudják vállalni a heti rendszerességű konzultációkat és az azzal járó folyamatos munkát. Ez egy intenzív forma, igen hatékony, ha a személy megfelelő időt és energiát tud szentelni a gyógyulásra. A találkozások között feladatokat adok, amelyek a találkozások közötti folyamatos fejlődést biztosítják.

A középhosszú konzultáció ára: 25.000 Ft/60 perc.

3. Hosszú konzultáció: 20-25 alkalom (alkalmanként 60 perces időkeretben)

Műfaját tekintve ez egy pszichoterápiás tanácsadás. Elsősorban klinikai súlyosságú, de kórházi ellátásra nem szoruló evészavarokban szenvedőknek (kritériumokat ld. az anorexia és a bulimia menüpontok alatt).

Három területen dolgozunk egyszerre: biológia, pszichológia és szociális kapcsolatok. A hosszabb ideje fennálló evészavaroknál ezeken a területeken szövődmények jelennek meg, ezek nagymértékben rontják az életminőséget és a gyógyulási esélyeket is. Ezért ezekkel külön kell foglalkoznunk. Az evési zavart a múltban meghatározó esetlegesen traumatikus események is szóba kerülnek (pl. bántalmazás, gyász, veszteség). Megkeressük, hogy melyek azok az egyéni életesemények, amelyek az evészavar kialakulását elősegítették és melyek azok a következmények, amelyek a jelenben fenntartják. Tehát a jelen és a jövő mellett a múlt eseményeivel is foglalkozunk. Természetesen a középhosszú konzultáció témái itt is terítékre kerülnek, de mélyebb lelki síkon közelítjük meg azokat.

Azoknak ajánlom, akik évek óta küzdenek evési problémával, többször visszaestek vagy tünetet váltottak (például anorexiás voltál, majd később bulimiás tüneteid lettek). Fontos, hogy akkor kezdj bele, ha minden szempontból tudod vállalni a heti rendszerességű találkozásokat több hónapon keresztül. A félbehagyott pszichoterápiás tanácsadás után a zavar súlyosabbá is válhat.

A hosszú konzultáció ára: 25.000 Ft/60 perc.

"8 hét Dalmával" - milyen változások történhetnek egy intenzív konzultáció-sorozat alatt?

Az evészavarral küzdő emberekkel végzett közös munka mindig számos meglepetést tartogat nem csak a segítő szakember számára, hanem a segítségkérő személy is olyan területekkel, nehézségekkel (vagy éppen erősségekkel) találkozhat szembe a változás útján, amelyek számára is újdonságok.

Kezdetben teljesen esélytelen, hogy a célhoz vezető út összes lehetséges lépését meg tudjuk határozni, pedig a legtöbben ezt szeretnék. Rendszerint egy-két köztes célpontra van rálátásunk és az útkereszteződésekben pedig a legtöbb, amit tehetünk, hogy kellőképpen nyitottak vagyunk a következőre.

Mielőtt megosztom veletek Dalma változásának részleteit, egy dolgot fontos leszögezni. A történet egyáltalán nem nevezhető általánosnak vagy szokványosnak. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ez Veled is ugyanígy, ugyanennyi idő alatt megtörténhet. De esély van.

Nagyon sok eleme van egy ember változási folyamatának, amely hozzájárul a sikerhez. Ilyenek például a megfelelő motiváció, a környezet támogatása, az odaszentelődés mind a segítségkérő, mind a segítő szakember részéről. És persze az is, hogy éppen jól álljanak a csillagok :)

A közös munkánk során a benne és a körülötte lezajló változásokat ő meséli el nektek:

Biológia változások

"Mikor először találkoztunk, egy nap kétszer ettem, 4-5 kávé ittam egy nap, állandóan fáradt és enervált voltam. A napi első étkezésem az ebéd volt, amolyan „ami a csövön kifér” módszerrel, Utána általában olyan kómás lettem, hogy ájulásszerű álmosság tört rám rendszeresen, ahogy ültem a számítógép előtt. Minden este sok-sok édességgel vigasztaltam magam, és hajnalig fenn voltam. A két étkezés között 7-8 óra telt el általában. Az ételek nagy része édesség volt, rengeteg light cola, fehér kenyér, stb. Az ételek nagy részét állva, a tv vagy a számítógép előtt ülve fogyasztottam el. A telítettség jelekkel egyáltalán nem foglalkoztam, addig ettem, amíg bírtam szusszal, és csak akkor hagytam abba, amikor már úgy éreztem kipukkadok. Általában mindent megettem, ami a tányéromon volt, és persze csak az volt jó, ha sok-sok étel volt rajta. Az ételek minősége egyáltalán nem érdekelt, csak finom legyen, mindegy mi van benne, sőt minél mesterségesebb íze volt valaminek, annál jobban ízlett. A hűtőnk üres volt, és nem tartottunk itthon kaját, nehogy megegyem.

Az anyagcserém nagyon lassú volt, ha ettem utána fél napig el voltam nehezülve, éhséget nagyon ritkán éreztem, a bőrömön időről időre apró, fura kiütések jelentek meg. Az emésztésem nagyon rossz volt - vagy napokig nem mentem wc-re, vagy evés után görcsölt a hasam, és hasmenésem volt. A közérzetem is rossz volt.

A súlyom 112.5 kg volt.

Most, 8 héttel az első találkozásunk után, egy nap négyszer-ötször eszem 3 óránként. Egészséges ételeket. Ha vásárolok valamit megnézem mi van benne, és azokat az ételeket szeretem, amikben természetes és jó összetevők vannak. Rendszeresen van éhségérzetem, a bőröm kisimult és szép lett. Az energiaszintem megnőtt, nem vagyok enervált. Asztalnál fogyasztok el minden ételt, és ami korábban merev és idegesítő dolognak tűnt, az most melengető és természetes érzés. Az anyagcserém beindult, minden reggel járok wc-re, és csak nagyon ritkán fájdul meg a hasam.

Rendszeresen gondoskodom magamnak az ételről, és van itthon étel, a hűtőben is.

Nem vágyom édességekre, csak ritkán, és akkor is már tudom, hogy miért. Nem iszom light kólát, csak ásványvizet, nem is hiányzik. Egy nap kétszer kávézom, mégse vagyok fáradt. Az evések után kómás álmosságot egyáltalán nem érzek. Korábban fekszem, és többet alszom, hétvégén is korábban kelek fel. A héten már az is eszembe jutott, hogy jó lenne mozogni valamit, éreztem, hogy a testemnek szüksége lenne rá.

Jelenleg 108 kg vagyok."

Pszichológiai változások

"Mikor először találkoztunk, minden étkezésem azzal telt, hogy rengeteg negatív és rossz gondolat dübörgött a fejemben, folyamatosan utáltam magamat. Az evés nem egy biológiai létfenntartó funkció volt, hanem kínlódás, és önmarcangolás. Állandóan bűntudatom volt. Nem tudtam úgy megenni egy falatot, hogy ne gondoltam volna valami rosszra. Az érzéseimmel nem tudtam mit kezdeni, ha féltem - ettem, ha szomorú voltam - ettem, ha örültem - ettem. Úgy éreztem magam, mint egy kivéreztetett malac, aki az utolsókat rúgja, és folyamatosan az evéssel próbáltam jutalmazni magam, ebből próbáltam erőt és energiát nyerni, de ezzel csak még mélyebbre löktem magam az önutálatban, és az állandó szorongásban.

Védtelennek éreztem magam, és tehetetlennek, aki nem tudja irányítani a saját sorsát. Állandóan dühös voltam, mindenre dühvel reagáltam, meg az evéssel, ami jól elterelte a gondolataimat a valós problémákról, és visszaterelt a bűntudathoz és önutálathoz.

Úgy éreztem semmit nem tudok tenni ez ellen. Sosem fogok se lefogyni, se normálisan élni, nincs befolyásom a saját életemre, az egész egy hatalmas kudarc, ami kőbe van vésve.

Egy nagy gyerek voltam a felnőttek világában, aki egy 5 éves eszköztárával próbál boldogulni, miközben retteg és teljesen elveszettnek érzi magát.

Most, 8 hét elteltével úgy érzem tudom (és akarom!) irányítani a saját sorsomat. Nem vagyok reménytelen eset. Vannak eszközeim, és felnőtt energiám, erőm a boldoguláshoz. Az evések nyugiban zajlanak, néha már szinte semmire sem gondolok közben. Annyival könnyebb tényleg csak enni, és gondoskodni magamról, a csatolmányok és a bűntudat nélkül. Ha rám tör az édesség utáni vágy, akkor már tudom, hogy valami lelki szükségletem/hiányérzetem van, és ha nem nyúlok az édességhez (ami már egyébként nem is esik annyira jól) jönni fog az igazi érzés, az igazi hiány, amivel most már fogok is tudni kezdeni valamit. Néha szinte kíváncsi vagyok, mi van mögötte, vajon mi bukkan elő az édesség-takaró alól.

Többször éreztem magam boldognak az elmúlt hetekben. Bizakodó vagyok. Kicsit még félek, de már tudom kezelni. Ritkábban vagyok dühös, és könnyednek érzem magamat. Sokszor vagyok szomorú, de ez jó és új, mert régen ezt nem engedtem meg magamnak.

Rájöttem, mennyire védtelennek éreztem magam régen, ez nagyon megdöbbentett. Arra is rájöttem mennyire nem tudom megengedni magamnak, hogy gyenge legyek, pedig az is vagyok időnként, és mennyi energiámat viszi el, hogy állandóan erősnek mutassam magamat.

Kaptam eszközöket, amiket használni is tudok, és ez erőt és önbizalmat ad. Nagyon sokat segít abban, hogy úgy érezzem, meg tudom oldani a dolgokat.

Kiegyensúlyozottabb vagyok, és hetek óta nem estem kétségbe."

Szociális változások

"Mikor először találkoztunk mindenen stresszeltem. Az emberek idegesítettek, mindenki problémáját csak egy újabb nyűgnek éreztem, amit nekem kell megoldanom. Rettegtem hogy kérnek tőlem valamit, és meg kell csinálnom. Kerültem az embereket. Csak otthon, a férjemmel kettesben éreztem magam biztonságban. Határok nélkül éltem, úgy éreztem bárki, bármikor áthajthat rajtam, mint egy gyorsvonat, és én semmit nem tudok tenni ellene. Ettől állandóan feszült és frusztrált voltam.

A munkámat sokszor utáltam, puffogtam és gyűlölködtem naphosszat, folyamatosan dühös voltam. A világot egy gonosz helynek tartottam, ahol minden arra van kitalálva, hogy engem kikészítsen. Minden problémán felidegesítettem magam, és a személyem elleni támadásnak éltem meg. Ha munkában adódott valami úgy éreztem azonnal meg kell csinálnom, emiatt folyton kapkodtam. Teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam, akinek az életét mások irányítják az igényeikkel. A hibázás elfogadhatatlan volt, amitől rettegtem.

Nem jártunk sehova, csak álmodoztunk róla. Hétvégéken átaludtam a fél napot, aztán azon keseregtem, milyen rövid és kevés volt a hétvége.

Most, 8 hét elteltével, szívesebben beszélgetek emberekkel. Tanulok nemet mondani, és meghallgatni embereket anélkül, hogy felelősnek érezném magam az érzéseikért. Tanulom elfogadni, ha nekem nemet mondanak, és nem visszautasításként élem meg. Tanulom felállítani a határaimat, amin belül biztonságban érzem magam. Kevesebbet stresszelek, és ha igen, akkor azt sem a végletekig kiélezve. Nem rettegve nézem meg az emailjeimet, hogy vajon most hogyan fogják vadidegen emberek beosztani az én időmet, hanem inkább kíváncsian mit szeretnének tőlem és én döntöm el, hogy mikor és mire használom az időmet és az energiámat.

Az asztalnál zajló közös étkezések fontos pontjai lettek a napomnak. Itthon kettesben is nagyon élvezem ezeket, keretet adnak a napjaimnak. Nyitottabb, és érdeklődőbb lettem, azért beszélgetek emberekkel, mert érdekelnek, nem pedig, mert úgy gondolom ezt várják el tőlem. Nem is úgy élem meg, mint egy kényszert, amit muszáj megcsinálnom, de közben utálom.

Tanulom, hogy ne próbáljak irányítani olyan dolgokat, amiket nem tudok, mert nem az én hatáskörömbe tartoznak, és hogyan irányítsak olyan dolgokat, amiket tudok, mert hozzám tartoznak. Lazább lettem a hibákkal kapcsolatban is, és ettől enyhült rajtam a nyomás.

Voltunk kirándulni, és szeretnénk még menni máskor is, mert nagyon élveztük. Elkezdtünk megint itthon főzni, amik jó kis közös programok. Hétvégén sokkal több szabadidőnk van így, hogy korábban kelünk, és így sokkal jobban ki tudok kapcsolódni és pihenni."

Zárógondolatként: a pályám kezdetétől fogva van egy megingathatatlan hitem abban, hogy mindenkivel találkozom, akivel dolgunk van egymással és senkivel sem, akivel nincs. Mindenkivel pont akkor, azon a napon, abban a pillanatban, amikor annak eljött az ideje. A változásról (fejlődésről, gyógyulásról) nem lehet lekésni.

A Dalmával való közös munka ezt a hitemet ismét megerősítette.

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás