Kétféle jellegzetes evési mintázatot tapasztalok azoknál, akiknél a pszichés háttér érintettsége figyelhető meg a túlsúlyproblémában.
Az egyik csoportot azok alkotják, akik folyamatos ételmegvonásban élnek, amelyet időnként (akár naponta) falásrohamok szakítanak meg. Ilyenkor főleg olyan ételeket esznek, amiket amúgy nem engednek meg maguknak. Ők saját bevallásuk szerint sem koplalnak, csak „egészségesen próbálnak meg élni”. Akinek a fejében tiltólista van, amelyeket „bűnös ételek” alkotnak és azok elfogyasztása maga a bűnözés…nos, azok nem élnek egészségesen. Ezen elhatározások mögött nincs igazi elköteleződés az egészséges életmód mellett, hanem inkább egy modellkövetés (hallotta a tv-ben, olvasta az újságban, xy is így csinálja…), ami nincs feltétlenül összhangban sem a személy igényeivel, sem az ízvilágával, és az általa fogyasztott ételek merőben különböznek attól, amilyenek gyermekkorában a családi asztalon szerepeltek. Pedig ezek nagyon meghatározó tényezők, amelyeket az életmódváltás során figyelembe kell venni!
Tehát vannak, akiknek falásrohamok állnak a túlsúlyuk mögött. Ennek lehet oka az ételmegvonás, bizonyos mesterséges anyagok az ételekben, amelyeknek étvágyfokozó hatásuk van, de idővel szokássá is alakulhatnak az evési-orgiák. És emellett számos egyéni lelki tényező, melyek közül példaként néhány: érzelemkifejezés nehézsége, konfliktuskerülés, ha eszik megnyugszik, biztonságban érzi magát, a rágással feszültséget vezet le stb. Ahogy azt a „Ha nem zabálnék lefogynék: hogyan szüntethető meg a falásroham?” című blog-bejegyzésben már kifejtettem a falásroham egy nagyon összetett háttérrel bíró TÜNET.
A másik tipikus evési mintázat, amivel találkozom, hogy valaki folyamatosan eszik (ahogy viccesen megjegyzik gyakran azok, akiknek soha nem volt ilyen problémája: csak egyszer eszik egy nap – reggeltől estig). Én őket „zsinórevőknek” hívom, ami egyáltalán nem hivatalos kifejezés, csak hát zsinórban esznek, ezért neveztem el őket így.) Szóval esznek kb. óránként – másfél óránként valamit. Sósra édeset, édesre sósat, majd egy kis keserűt és az azt elnyomandó savanyút enyhítő édeset. Nagyon változatos indokaik vannak a folyamatos evésre. Például:
Azért fogynak le, akik pszichológiai segítséget kapnak, mert:
És mindezek mellett még le is fogynak.
Előfordul, hogy a pszichiáterek gyógyszeres kezelést is alkalmaznak – jó esetben kiegészítő terápiaként evészavaros betegeknél. Elhízásban ugyancsak előkerülnek az étvágycsökkentő szerek.
Mennyire hatékony a gyógyszeres kezelés az evészavarokban?
Önmagában semennyire. Ha nincs mellette pszichés változás, akkor ideig-óráig csökkenhetnek a bulimiások tünetei antidepresszánsok alkalmazása esetén, de borítékolt a visszaesés. Anorexiásoknál nem találtak olyan gyógyszert, amely egyértelműen állapotjavulást hozott volna.
Elhízásban az étvágycsökkentőkkel az a probléma, hogy ha a túlsúlyos ember nem csak akkor eszik, amikor éhes, akkor nem az étvágy a döntő a túlsúlyban. Másrészt: hosszútávon akkor tud valaki karcsú maradni, ha megtanulja érzékelni reálisan a szervezete éhség-és jóllakottság jelzéseit. A gyógyszer pedig ebben éppen hogy nem segít.
Minden esetben fontos elmagyarázni a páciensnek, hogy a gyógyszer olyan, mint egy mankó, amit használhat addig, amíg „megtanul járni”, de nem élhet élete végéig mankóval a hóna alatt! Közben folyamatosan „tanulni kell járni”. Valóban vannak olyan helyzetek, amikor egy jól alkalmazott és jól odaadott gyógyszer lerövidíti a gyógyulás folyamatát, vagy olyan állapotba hozza a személyt, hogy alkalmas lesz a pszichoterápiára. (Előfordul ugyanis, hogy olyan magas szintű a szorongás, hogy az érintett nem tud a lelki tartalmakon „dolgozni”.)
Tapasztalatom szerint nagyon eltérő az evési zavarokban szenvedők hozzáállása a gyógyszeres kezeléshez. Vannak, akik mereven elzárkóznak mindenféle „kemikáliától” és kifejezett igényük van arra, hogy saját erejükből gyógyuljanak. (Megjegyzem: sok-sok saját erő kell akkor is, ha van gyógyszer!) De vannak olyanok is, akik szívesen fogadják, rosszabb esetben azt hiszik, hogy ezzel le van tudva a dolog, „a gyógyszer majd szépen meggyógyít én pedig csak végignézem, mi történik”. Utóbbiból következik, hogy ha nincs megfelelő együttműködés a beteg részéről a gyógyulásban, akkor a gyógyszer a minimális és időleges tüneti javuláson kívül semmit nem fog segíteni.
Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ
A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.