- Az agyamra sűrű köd ereszkedik, s zabálok.
- Nem bírok ellenállni a kísértésnek, és győz a zabálhatnék.
- Lemegyek a sarki közértbe, s mint egy függő, mindenféle édességet összevásárolok. Már a hazafelé tartó úton enni kezdek. Csak falok, alig érzem az ízeket.
- Keményen ellenállok a finom falatoknak a vendégségben, majd hazaérek és megeszem a kakaóport tejföllel.
- Leküzdök néhány falásrohamot, büszke vagyok magamra, majd hétvégén a szüleimnél ismét zabálok.
- Rájövök, hogy a cukrászsütik legtöbbjének ugyanolyan íze van, csak épp másként néznek ki. De hát olyan gusztusosak, így eszem belőlük. Nem állok meg az első után, hiszen már úgyis mindegy.
- Rendszeresen sportolok, hogy a zabálások hatását ellensúlyozzam. Nem fogyok.
- Ha nem zabálnék lefogynék, így tovább harcolok összeszorított foggal a falások ellen. Pár csatát megnyerek, de a háborút nem.
- Rendszeresen emlékeztetem magam arra, hogy egy akaratgyenge, szerencsétlen, utálatos amorf lény vagyok, aki így nem is érdemli meg, hogy szeressék. Zabálok.
- Nincs semmi a hűtőmben, nehogy megint zabáljak. Ami volt, azt gyorsan felzabáltam, ne kísértsen tovább. Holnaptól úgyis diétázom.
- Megkérem a szüleimet, hogy ne készítsenek vagy vegyenek bűnös ételeket, amikor hozzájuk megyek és ne is csomagoljanak belőlük. Anyám szomorú, hiszen csak nekem sütött-főzött, hogy örömet okozzon.
- Ennem kell.
- Úgy döntök, hogy zabálok. Hogy megeszem még egyet, s még egyet, s a következőt is, az utolsót pláne, hiszen azt már minek meghagyni.
- Nem akarok a zabálás mellett dönteni.
- Én döntök. Így inkább elmosogatok.
- Újra zabálok. Nem is olyan finom.
- Ezt most minek ettem meg????
- Kidobom a felét.
- Egy harapás után kidobom.
- Lemegyek a boltba édességért, végül üres marad a kosaram, és gyorsan távozom.
- Megehetem…. de minek?
- Megehetem. Amikor csak akarom. Ezért inkább majd máskor eszem meg. De megígérem magamnak, hogy majd megeszem.
- Elfelejtem, hogy ott van, hogy maradt még belőle.
- Megehetném, de nincs szükségem rá.
Te döntesz! Lehet máshogy.
Megjegyzés: Az evészavar-szakirodalomban a „zabálás” kifejezést használjuk a túlevés szinonimájaként, tehát a posztban nem degradáló minősítésként értelmezendő.