Miért nem működnek a fogyókúrák?

Miért eszel többet karácsonykor?
2015-12-07
Diéta: a szó amitől megjön az étvágyam!
2015-12-14

Miért nem működnek a fogyókúrák?

A diétás módszerek virágkorukat élik, mégis egyre több a túlsúlyos gyermek és felnőtt. Mi az oka ennek?

Nem feltétlenül a módszerekkel van probléma, hanem azzal, ahogyan azokat az érintettek alkalmazzák. És ezzel máris egy pszichológiai kérdéskörhöz jutunk. Általában vakon kezdik el követni az éppen megismert módszert, a választásban az a döntő szempont, hogy valakinek vagy valakiknek sikerült azzal lefogyni. Pedig az nagyon fontos, hogy a saját igényeinket vegyük alapul az életmódváltás során. Annál is inkább, mert ha nem csak pár hétig vagy hónapig szeretnénk karcsúak lenni, hanem egy életen keresztül, akkor logikus, hogy az életmódváltásnak is egy életre kell szólnia. Az a baj, hogy amikor valaki azt hallja, hogy „egy életen keresztül”, akkor azonnal lemondások hosszú sora jelenik meg a fejében és máris úgy kezd el gondolni az egész folyamatra, mint egy szenvedésekkel és megvonásokkal teli útra. És valóban: kinek van ehhez kedve? Ilyenkor nem a pozitív dolgok jutnak az eszébe, amikre vágyik, hogy majd azokat ezután mindig élvezni fogja, hanem minden olyan, amiről nem szeretne lemondani. Önmagának sem vallja be, hogy bizony a túlsúlyának (vagy annak az evési szokásrendszernek, amire a súlyproblémája visszavezethető) vannak pozitívumai, amelyektől nem szívesen válik meg.

Az evési problémákkal – amelyek egy része túlsúllyal jár – társuló lelki háttér is hozzájárul ahhoz, hogy a századik módszert is el lehet nekik adni. Általában az önismeretük nem elég fejlett, ezért könnyen befolyásolhatók. Bizonytalanok önmagukban, ezért nehéz nekik saját döntést hozni, inkább követik azt, amit más vagy mások pontról-pontra előírtak. Így viszont esélyük nincs arra, hogy önmagukra szabják a módszert vagy saját módszert alakítsanak ki, a saját igényeiknek megfelelőt. Pedig épp ez lenne a lényeg.

 

Sokan csak akkor tudnak kitartóan diétázni, ha valamilyen nyomás nehezedik rájuk (pl. egészségügyi probléma) vagy konkrét célt találnak (pl. tetszeni akarnak egy férfinak). Hogyan találhatjuk meg a számunkra legmegfelelőbb motivációt?

 

A motiváció minősége rendkívül fontos kérdés. Sokféle oka lehet annak, hogy valaki le akar

fogyni, de nem mindegyik megfelelő és célravezető. Az első kérdés, amit mindenkinek érdemes feltennie önmagának, hogy milyen előnye származik a túlsúlyból? A legtöbben erre a kérdésre azonnal rávágják, hogy: semmi! Pedig ez soha nincs így. Legyünk őszinték: nem könnyebb lenyelni egy tábla csokit, mint konfliktusokat felvállalni? Nem egyszerűbb elmerülni néhány szelet kenyér adta megnyugvásban, mint módszeresen, nap, mint nap tenni azért, hogy a stressz-szintünk alacsonyabb legyen (sport, relaxáció, meditáció, hobbi-keresés stb.)? A fogyókúrázók mindig azt nézik, hogy miért utálják a jelenlegi testsúlyukat, de azt nem, hogy az evés, vagy maga a túlsúly ki is szolgálja őket bizonyos életterületeken. Amíg valaki a túlsúlyának vagy az evési problémájának az előnyeivel nincs tisztában, addig nem fog tudni reális célokat kitűzni, mert nem látja egészében a problémáját. Ha pedig az egyik oldalon sokasodnak az olyan előnyök, mint, hogy az étel megnyugvást ad, kikapcsol, ilyenkor nem kell másra gondolnom, nem kell konfliktusokat felvállalnom, akkor ezek mellett nagyon kevés az, hogy tetszeni akarok a férfiaknak. A fogyókúrás módszerek leggyakoribb kudarca abban rejlik, hogy csak egy-egy aspektusát ragadják meg az elhízás problémakörének. Általában az evésre (kalóriabevitelre) és a testmozgásra koncentrálnak. Ezek pedig csak egy-egy kis szeletét jelentik ennek a komplex problémakörnek. A társas kapcsolatok milyensége, az egyén önmagához való viszonya, a változásokhoz való hozzáállása, az evéssel kapcsolatos gyermekkori élményei ugyanúgy fontosak a sikeres testsúlycsökkentés folyamatában.

 

Egyre többen mondják, hogy bár diétáznak, de a korábbi kudarcaik miatt, vagy mert gyermekkoruk óta elhízottak el sem tudják képzelni önmagukat azzal a testsúllyal, amilyenre vágynak. Ez akadályozhatja a célelérést vagy idővel majd változik ez a kép?

 

Ha valaki el sem tudja képzelni magát olyannak, amilyen lenni szeretne, az nem valószínű,

hogy le fog fogyni. Azt javaslom, hogy a képzeletük ne elsősorban arra irányuljon, hogy

milyen lesz a testük, milyen ruhákat fognak viselni. Hanem arra, hogy a személyiségük és a világhoz való viszonyuk hogyan fog megváltozni. Pl. lássák magukat kiegyensúlyozottnak, őszintén (és nem megfelelésből) mosolygósnak, felszabadultnak, lazának, csevegőnek, nyitottnak, rugalmasnak, érdeklődőnek, magabiztosnak konkrét életszituációkban. Ez a kép sokkal fontosabb a fogyásban, mint az, hogy mekkora lesz a combja vagy a dereka.

A lassú fogyást is sokan hangsúlyozzák, de elsősorban biológiai okokkal magyarázzák ennek fontosságát. Emellett azonban pszichológiai jelentősége is van: a testsúllyal együtt a testképnek és az énképnek is változnia kell. Szerezzünk egyre több tapasztalatot a változó testünkről, kezdjük el olyan dolgokra „használni”, amikre eddig a nagyobb súly miatt nem volt módunk vagy nem volt hozzá kedvünk, merszünk. Pl. új mozgásformák, tevékenységek, társaságok.

Tehát a lényeg, hogy aktívan dolgozzunk önmagunkon, a saját magunkról alkotott képünk megváltoztatásán. A várakozás nem elég.

 

Ugyancsak megnőtt a fogyókúrával-életmódváltással kapcsolatos blogok száma. Ezek mennyire jelentenek segítséget a diétázók számára?

A legegyértelműbb választ az adja, hogy a blogok számának dinamikus növekedésének ellenére sem csökken a túlsúlyos és elhízott személyek száma.

Előnyükként általában azt említik, hogy egy ilyen oldal követése vagy egy csoporthoz való tartozás növeli a motivációt, a kitartást. Ez azonban éppen, hogy hátrányt jelent abban, hogy valaki jól fogyjon le, mivel ez külső motivációt jelent. (Jól fogyáson azt értem, hogy nem hízik vissza és nem csak a ruhamérete csökken, hanem az önmagához fűződő viszonya is változik.) A tartós és egészséges testsúlycsökkenés minden esetben belső motiváción alapul. Több évtizede kimutatták már, hogy a külső motivációs forrás jelenléte ellene hat a belső motiváció kialakulásának.

A másik dolog. Ezeken a blogokon mindig vannak hiteles és hasznos tanácsok, viszont emellett sok a fals vagy tévesen értelmezett információ is. Ez pedig nagyon veszélyes. Nem vagyok benne biztos, hogy a szaktudás nélkül bloggerek valóban érzik a „hobbijuk” felelősségét.

Itt ismét meg lehet említeni azt, hogy a kétségbeesett, segítséget kereső emberek látásmódja beszűkül (ez egy természetes jelenség és nem csak a krónikus diétázóknál figyelhető meg) és emiatt nem tudják jól megszűrni a kapott információkat, könnyen befolyásolhatók.

Harmadrészt: ha egy ember lefogy vagy evési problémából meggyógyul azt vesszük észre, hogy elkezdi élni az életét, megéli annak sokszínűségét és nem a „múltbéli” evési vagy súlyproblémájával foglalkozik – pláne nem a szabadidejében. Innentől kezdve pedig számomra a bloggerek hitelessége is megkérdőjelezhető.

Ezen blogok egyetlen valódi előnyének azt tartom, hogy ötleteket lehet kapni bizonyos ételek elkészítéséhez. De ebben az esetben is fontos, hogy a „segítségkérő” saját ízlése, igényei szerint szűrje meg a kapott információkat (ehhez viszont már önismeret kell, amit egyetlen blogról sem lehet megszerezni).

Egyre gyakrabban halljuk, hogy a fogyás fejben dől el… de mit tehetünk azért, hogy nálunk is megtörténjen ez a bizonyos „kattanás”?

Ez a bizonyos „kattanás” kifejezés nagyon félreviheti a krónikus fogyókúrázókat. Terápiás praxisomban egyre több olyan emberrel találkozom, aki csak várja, hogy neki majd jön ez a kattanás, de az nem fordul meg a fejében, hogy ezért neki is kellene tennie valamit. Szóval, nem tartom jónak ezt a megfogalmazást. Jobban fedi a valóságot, ha azt mondom, hogy egy valódi döntésre van szükség. Ha valaki úgy fogalmaz, hogy „le kell fogynom”, „muszáj”, „ez így nem mehet tovább”…akkor ezek jól jelzik azt, hogy ez nem a saját elhatározása, hanem valamilyen külső ok vagy kényszer motiválja. Akinek megvan a belső elhatározás, az:

  1. úgy fogalmaz, hogy: „le fogok fogyni”.
  2. előtte elgondolkodik azon (még jobb, ha leírja), hogy miért hízott meg, mi az előnye a túlsúlynak vagy a túlsúllyal járó evési szokásoknak az életében
  3. reális célokat tűz ki (időtartam, súlyveszteség, napi kalóriabevitel, sport mennyisége)
  4. elgondolkodik azon, hogy miben fog változni az élete, ha lefogy, elképzeli, miben lesz más a hétköznapi élete és a másokkal való kapcsolata (ezt lehetőleg ne „rózsaszínben” képzeljük el, mert az megint csak illúzió)

Ez a minimum kiindulási alap.

Nem az lenne az igazi megoldás, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ahelyett, hogy a fogyókúrákkal keserítjük meg a mindennapjainkat?

Tévesen jelenik meg a köztudatban a „fogadd el önmagadat”elve a túlsúlyosaknál. Főleg azoktól hallom, hogy ők nem diétáznak többet és inkább elfogadják magukat olyannak, amilyenek, akik már belefásultak ebbe az egész küzdelembe. Az önelfogadást meg kell előznie a reális önismeret kialakulásának is. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy ismerik magukat, aztán pár beszélgetés után kiderül, hogy mégsem. Ha a valódi önismeret talaján fogadja el valaki önmagát, az a személy le fog fogyni, mert nem lesz „szüksége” a túlsúlyra és mert nem az evéssel fogja pótolni az élete egyéb területén jelentkező hiányokat.

A vágyott testsúly elérése mennyire változtatja meg a belső gondolatainkat önmagunkról? Aki valaha kövér volt, az belül mindig az marad?

Fordítva működik a dolog, ha jól működik. Először változnak a belső gondolataink önmagunkról és a viselkedésünk, valamint az, ahogyan érzünk önmagunk iránt, s ezután érjük el tartósan a vágyott testsúlyt. Az oly gyakori visszahízások mögött általában biológiai okokat említenek, holott az önmagunkhoz és a környezetünkhöz való viszony változatlansága sokkal fajsúlyosabb ok a jo-jo effektusban. A test idomul a lélekhez. Ha a lélek kiegyensúlyozott és „karcsú”, akkor a test is az lesz, viszont ha a lélek duci marad, akkor két eset lehetséges:

  1. a személy hosszabb-rövidebb időn belül visszahízik vagy a fogyókúra előtt súlyára, vagy a kudarcérzés miatt még magasabb testsúlyra

és/vagy

  1. az egész életét át fogja hatni az evéssel, a testsúlyával való foglalkozás, ami nem túl kedvező életminőséget biztosít, amellett, hogy elvonja a személy figyelmét a fontos, értékes életterületekről.

A pszichológiai éhség 8 fajtájáról, az elhízás, a fogyókúrák és az evési problémák lelki hátteréről, a megfelelő motiváció kialakításáról bővebben olvashatsz Az éhes lélek gyógyítása című könyvben!

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás