Irritáló közhelyek az életmódváltásban I. rész

A betegségtudat hiánya és annak megtévesztő jelei anorexiásoknál – ne dőlj be!
2016-03-14
Gyógyulni? Lefogyni? Szeretnél, akarsz vagy kell? 1. rész
2016-03-30

Irritáló közhelyek az életmódváltásban I. rész

„A fejben dől el”, „szeretethiányod van”, „a stressz miatt eszel”, „fogadd el magad”, „legyen több önbizalmad, hiszen szép arcod van” „van, aki a víztől is hízik” és társaik. Biztos tudnál mondani egy hetediket Te is. Mit lehet ezekkel kezdeni a hétköznapokban? Persze mindenki bólogat, amikor ezeket hallja, egyik-másik valóban tartalmaz valamennyi igazságot,  de tudja valaki, hogy akkor ezek most konkrétan mit jelentenek és hogyan lesz ezen bölcsességekből mínusz x kg?

Ami engem a legjobban zavar, hogy mindegyik nélkülözi az átfogó szemléleti megközelítését önmagunknak, illetve az evési problémának.

A „fejben dől el” az valami olyasmit jelenthet, hogy szükséged van egy jó motivációra, egy elég erős és kellőképpen átgondolt elhatározásra. Igaz, hogy a fogyókúrázók között sokan vannak olyanok, akiknek a motivációi hagynak kívánnivalókat maguk után. Pl. lefogyok nyárra, a születésnapomig, mert x elhagyott, mert x nem vesz észre, mert akkor majd mindenkinek megmutatom, mert 18 éves koromban annyi voltam és akkor még boldog voltam, mert y is lefogyott, mert, aki hirdeti ezt a módszert az boldognak néz ki…stb. Valójában a fejben dől el egy felnőtt döntést jelent. Egy csendes, nyugodt, türelmes, átgondolt, lágy, megfontolt elhatározást. És nem azért mert ez így már nem mehet tovább, mert utálok a tükörbe nézni, mert 20 éve nem volt rajtam fürdőruha, mert nem merek az utcára vagy társaságba menni, mert rettegek attól, h találkozom egy olyan ismerőssel, aki akkor látott utoljára amikor még x kilóval könnyebb voltam, mert a férjem nem kíván, mert így én sem kívánom, mert a gyerekem majd mit lát, hogy az anyja egy gömb, mert szegény szüleim lassan a sírba aggódják magukat miattam, aki még előttük meghalok, ha így folytatom és ők egyedül maradnak öregségükre.  A felnőtt döntéssel nem fér meg az önostorozás, a bűntudat, az önmagad elviselésének képtelensége és utálata. És minden olyan életmódszakértő, aki azt sulykolja beléd, hogy a túlsúly erkölcsi kérdés, a bűntudat pedig jogos akár egy éjszakai túlevés után az nem fog tudni neked jó tanácsot adni, mert nem egyenrangú felnőttként tekint rád. Ha átadod az evés kontrollját valaki másnak, ha elvárod, hogy etessenek –értsd: házhoz szállítsák neked az ennivalót (rosszabb esetben a zacskós porokat) a csodálatos összetevőkkel -, mert te úgysem tudod megfőzni, mert mi van, ha elrontod, vagy mert nincs ennyi időd önmagadra, ha azt mondod, hogy én megeszek bármit, csak tegye elém valaki, csak nekem ne kelljen főznöm, mert akkor úgyis beleeszem, akkor az egyenlő azzal, hogy nem döntöttél, nem dőlt el a fejedben semmi, csak a vágyakig jutottál, és….sajnos nem fogsz tartósan lefogyni.

Vannak, akiknek ennyi elég is: egy valódi, felnőtt döntés, s ha erre képesek, akkor lefogynak, gyökeres és mélyreható változás következik be az életmódjukban. És nagyon sokan, egyre többen vannak azok az emberek, akiknek csak egy darabig segít a fejbéli elhatározás és ahhoz, hogy valóban lefogyjanak és elmúljanak az evési zavaraik a fejben megindult változásnak a lélekben kell folytatódnia.

„Fogadd el önmagad!”

Arra nagyon sokan rájönnek maguktól is, hogy önelfogadás nélkül elég keserű az élet. De alig akad olyan, a testsúlya vagy a kinézete miatt aggodalmaskodó nő/férfi, akinek valamely kedves rokon vagy ismerős ne sütötte volna el ezt az örökérvényű bölcsességet. Viszont nagyon gyakori az a fajta félreértelmezés is, amikor valaki már belefáradva az összes fogyókúrába és önsanyargatásba úgy nyilatkozik, hogy mivel neki már igencsak elege van, ezért inkább majd jól elfogadja önmagát úgy, ahogy van. Ezt gyakran lehet hallani olyan ismert emberektől, akiknek a fogyásait-hízásait időről-időre nyomon követhetjük a magazinműsorokban főműsoridőben. Ilyenkor egyetlen kérdést teszek/tennék fel az így nyilatkozónak? „Előfordul, hogy olyankor is eszel, amikor nem vagy éhes?” Ha igen, akkor szerintem még ne fogadja el magát úgy, ahogy van. Ha valakin súlyfelesleg van és gyakran többet eszik, mint amennyire biológiailag szüksége van, az az ember nincs a helyén az életben és nincs rendben önmagával és/vagy a világgal. Először ezzel érdemes foglalkoznia és majd az önelfogadás ezután jön, akkor már magától. Nem hiszem, hogy egy akár testileg, akár lelkileg egészségtelen, sok esetben veszélyes állapot elfogadására szabad törekedni, illetve bárkit erre biztatni.

Hiába fogadja el valaki magát akár soványnak, akár kövérnek, ha közben a teste szenved.

Nem hiszek a boldog kövér emberekben. Csak abban, hogy sikerült elhitetniük magukkal és esetleg a közvetlen környezetükkel, hogy nekik ez így jó. Szeretnék ott ülni mellettük, amikor belefeledkeznek az evésbe és megkérdezni, hogy: most akkor miért is eszel, ha már nem vagy éhes? Mert finom? És ez mindennél fontosabb? Mire vagy éhes valójában?

Veszélyes stratégia elfogadni egy olyan állapotot, amely komoly betegségek kiindulópontja lehet, amely ronthatja az életminőségedet azáltal is, hogy fizikailag kevesebbre leszel képes. Olyan ez, mint amikor bevesszük a fájdalomcsillapítót ahelyett, hogy utánajárnánk a probléma okának. A súlyfelesleg is egy tünet, jelzőértéke van. Hasznos információkat hordoz, ne menj el mellette.

A testsúly egészséges határértékei viszonylag tág határok között mozognak. A határértékeken túli testsúlyok arra figyelmeztetnek, hogy valami nem jól működik, hogy lehetne jobb. Mindezek nem tévesztendők össze azzal a helyzettel, amikor valaki azért elégedetlen önmagával, mert irreálisan karcsú testideálnak szeretne megfelelni vagy a csontozata, testfelépítése miatti alkati jellegzetességeit nem tudja elfogadni. Ezeknek a hátterében komoly, az egész személyiségre kiterjedő önértékelési zavarok és szorongások állhatnak.

Tehát önmagunk elfogadásának szükséglete kényes kérdés. Néhány támpontot adok segítségül:

Fogadd el a testsúlyod/testalkatod, ha:

  • ha belgyógyászati vagy hormonális rendellenesség áll a testsúlyproblémád hátterében és a betegséget kontroll alatt tartod, amennyire az lehetséges
  • ha alkati sajátosságról van szó
  • ha rendszeresen és tudatosan táplálkozol, a testmozgás is része az életednek, nem fojtod evésbe a bánatod, haragod és mégsem vagy nádszálkarcsú
  • ha csak azért szeretnél vékonyabb/teltebb lenni, mert egyesek így nem tudnak elfogadni (valószínűleg önmagukkal sincsenek túl jó viszonyban)

 

Ne fogadd el a testsúlyod/testalkatod (illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy ne békélj meg a helyzeteddel), ha:

  • a testsúlyod a normális tartományon kívül esik (alatta vagy felette van) és ennek nincs szervi oka
  • ha rossz a kondíciód, hamar elfáradsz
  • ha inzulinrezisztenciát vagy kezdődő cukorbetegséget állapítottak meg nálad
  • ha gyakran érzed magad gyengének és egyre többet fájnak az ízületeid
  • ha olyankor is eszel, amikor nem vagy éhes
  • ha gyakran vigasztalod magad finom falatokkal ahelyett, hogy szembe néznél a problémákkal, a konfliktusokkal
  • ha az egyetlen közös program a családotokban az evés
  • ha mindössze annyi az indokod, hogy a családban mindenki túlsúlyos.

 

A „fogadd el önmagad” nem történhet parancsra vagy utasításra. És ha nem előzi meg az „ismerd meg önmagad”, akkor pedig elképzelhetetlen is. Sokan hiszik azt, hogy ismerik önmagukat. Szerintem azért, mert már elég idősek ahhoz, hogy ez így legyen, pedig ez nem életkorfüggő (igaz, bizonyos életkor alatt nehéz összegyűjteni annyi és annyiféle tapasztalatot, amely ehhez szükséges). Aztán 2-3 beszélgetés után rájönnek, hogy mégsem. Ez a felismerés egyébként nem minden esetben felszabadító és örömteljes. Gyakran megdöbbentő és elbizonytalanító. De elindulni innen lehet az önmegismerés felé, amely a tényleges önelfogadás és önbizalom felé vezet.

A közhelygyilkosság hamarosan folytatódik. Az életmódváltás pszichológiájáról olvashatsz még Az éhes lélek gyógyítása -Túlsúly, evészavarok és kapcsolati problémák című könyvemben.

 

Ez a weboldal sütiket használ. A hatályos jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A hatályos jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás